Palágyi Róbert: A magyar szerzői jog zsebkönyve (Budapest, 1959)
Tizenharmadik fejezet. A szerző honossága és a mű származási országa a szerzői jog szempontjából
TIZENHATODIK FEJEZET SZERZŐI JOGVÉDŐ HIVATAL A szerző — különösen a nyilvános előadással kapcsolatos — jogait egyedül megvédeni nem volna képes. Kívül esik a szerző ellenőrző képességének határain annak megnyugtató megállapítása, hol, mikor és milyen körülmények között adták elő valamely művét. De még ha meg is bírná állapítani egyik-másik műve tekintetében a nyilvános előadásra vonatkozó pontos adatokat, azt már végképpen nem tudná megoldani, hogy akár saját hazájában különböző jogosulatlan előadások megtorlása érdekében személyesen eljárjon. Nem is beszélve a külföldi előadásokról, melyeknek ellenőrzésére sem módja, sem pénze, sem megfelelő felkészültsége nincsen. A szerzők ezért tömörültek olyan szövetségekbe, egyesületekbe, szövetkezetekbe, melyeknek szervezete a jogvédelemmel kapcsolatos feladatok ellátására alkalmasnak mutatkozott. Egy-egy ilyen — önkéntes szervezkedés nyomán keletkező — szervezet egy egész ország területén ellátja a nyilvános előadás ellenőrzésének, a szerzői díjak beszedésének, ha kell, a megtorló eljárások lebonyolításának feladatát. A beszedett jogdíjakat pedig a fenntartással járó költségek levonása után — kiszolgáltatják azoknak a szerzőknek, akiknek műveit nyilvánosan előadták. Ilyen szervezetek nélkül a nyilvános előadás — sőt egyéb értékesítő jogok — területén a szerzői jogok értékesítése nem volna lehetséges. A sok szerző sok százezer vagy millió művének védelméhez fűződő jog: hatalmas egység. Könnyen védhető és könynyen adminisztrálható. A kitűnő szervezet híján az a jog atomjaira hullana szét és gyakorlatilag megvédhetetlenné válnék. Azoknak a szerveknek helyébe, amelyek 1952. év végéig Magyarország területén a szerzői érdekek védelmével foglalkoz-130
