Palágyi Róbert: A magyar szerzői jog zsebkönyve (Budapest, 1959)
Tizenegyedik fejezet. A bitorlás jogkövetkezményei: büntetés és kártérítés
tárt szab a törvény' £Üüid elévülési. idejé. Ez nárom év azon cselekgnr mény elkövetésétől számítva, amelyet a sértett panaszol (26. §). A Legfelsőbb Bíróság Áf. 24 127 1953. szám alatt kimondotta, hogy a szállítási szerződésekből eredő igények elévülésére vonatkozó egy éves haláridő a szerzői joggal kapcsolatos perekre akkor sem alkalmazható. ha felperesként a Szerzői Jogvédő Hivatal lén fel. A bíróság a bitorlás kérdésében a pernyertes fél kifejezett kívánatéra elrendelheti, hogy az ítélet valamely belföldi időszaki lapban a pervesztes fél költségén közzététessék [30. § (2) bek.]. A három év elévülési idő elteltével sem a cselekmény miatt a tettes megbüntetését, sem a kártérítés megítélését nem lehet szorgalmazni. Az elévülés kezdeti időpontja független attól, mikor szerzett a bitorlásról a sértett tudomást. Azzal a nappal kezdődik az elévülés, amelyen a jogosulatlan többszörösítés befejeztetett vagy amelyen a mű közzététele történt, illetőleg ezek kísérlete abbamaradt. Jogosu- 1 látlan példányok terjesztésének vagy használatának megbüntetése és az okozott kár megtérítése végett indítandó eljárás három évi elévülési ideje azzal a nappal kezdődik, amelyen a terjesztés vagy használat utoljára történt. (9. sz. ítélet.) A törvény azonban az elévülési időt követően is módot ad arra (39. §), hogy a bitorlás útján létrejött példányok vagy az előállításukra szánt eszközök és készülékek megsemmisítését kérelmezhesse a sértett mindaddig, amíg ezek a példányok vagy készülékek megvannak. Abban az esetben, ha valaki a törvény (9. § 1. és 2. pontja) megsértésével a forrást vagy a benne esetleg megjelölt szerzőt szándékosan vagy gondatlanságból nem jelöli meg, vagy ha a szerző nevét akarata ellenére a művön megjelöli vagy mellőzi, az elévülési határidő lejárta után is kérelmezhető azon példányok megsemmisítése, melyekről a forrás vagy a szerző neve hiányzik (40. §). A szerzői jogról szóló törvény 31. §-a állandó szerzői szakértő bizottság működését írta elő. Ez az állandó szerzői szakértő bizottság a felszabadulás után olyan nagy szervezetté fejlődött, amely szervezetnek költséges fenntartása nem volt kívánatos, de amelyre — abban az alakban és abban az időben — nem is volt szükség. A szerzői jogi szakértő bizottság tagjait a kormányzat nevezte ki (lásd Szjt. 23. §). Ezt a szervezetet a 11/1952. (II. 2.) M. T. számú rendelet megszüntette. A feladatkörébe utalt tennivalókat — további rendelkezésig — a Művelődésügyi Minisztérium látja el. Kétségtelen, hogy ez a minisztertanácsi rendelet csak átmenetként kívánta a szerzői jogi szakértő bizottság megszüntetését. Helyes volna a szerzői jogi szakértő bizottság visszaállítása egyszerű, kevés adminisztrációt igénylő formában. A viták elbírálásánál nélkülözhetetlennek jelentkezik az írók, zeneszerzők, képzőművészek és a szerzői jogi oltalom körében érdekelt, értékesítő ügyleteket (kiadói, filmesít.ési, nyilvános előadási, rádiósugárzási, mechanikai felvételt eszközlő stb.) lebonyolító szakmai dolgozók szakértőként való meghallgatása. Figyelemmel arra, hogy a Pp. 206. §-a szerint a bíróság a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli és azokat meggyőződése kialakításánál legjobb belátása szerint használja fel, a szerzői jogi szakértő bizottság véleménye sem köti az eljáró bíróságot. De hasz-A,*r. _ 112