Alföldy Dezső: A magyar szerzői jog, különös tekintettel a M. Kir. Kúria gyakorlatára (Budapest, 1936)
Az 1921. évi LIV. t.-cikk a szerzői jogról - Első fejezet. Írói művek
76 zeneművek nyilvános előadására (54. §.). A zeneművek tekintetében idevonatkozóan a 47. §. külön rendelkezéseket tartalmaz, a képző- és iparművészeti alkotásokra pedig a 62. §. Az 1. ponthoz. A törvény szerint meg van engedve a már megjelent mü egyes helyeinek vagy kisebb részeinek hü idézése (az ú. n. kis citátum) általában véve, de mindenkor csak a forrás s az esetleg benne megjelölt szerző világos megnevezése mellett, ami az idézés kitételből nyilván következik.” Az idézésnek nem éppen szószerintinek, de hűnek kell lennie, ami a szerző személyiségi jogát sértő pl. elferdített, célzatosan kiragadott, vagy mesterkélten összeállított idézések kizárását célozza (min. ind.). Az egyes hely, illetve a kisebb rész a felhasznált egész műhöz viszonyítva értendő. A törvény megengedi korábban már megjelent egyes kisebb verses müveknek és kisebb prózai dolgozatoknak egész terjedelemben, továbbá nagyobb müvek egyes kisebb részeinek a cél által indokolt terjedelemben való felvételét (az u. n. nagy citátum) nagyobb önálló tudományos műbe, továbbá kizárólag egyházi vagy iskolai használatra többek műveiből szerkesztett gyűjteménybe. Azonban itt is további feltételként megköveteli a törvény a forrásnak s az abban esetleg megjelölt szerzőnek világos megnevezését. A törvény ezzel a rendelkezéssel közérdekből a tudomány céljainak elérése, a közönség vallásos érzületének fejlesztése, s az ifjúság erkölcsi és szellemi képzésének előmozdítása céljából kívánja a szerző nélkülözhetetlen szellemi alkotásait mennél hozzáférhetőbbé tenni. A szóbanlevő rendelkezés csak az önálló tudományos müvek javára szól, vagyis olyan művek javára, amelyek tartalmukat tekintve túlnyomó részben szerzőjük saját szellemi termékét alkotják, s nem jórészlben csak másoktól átvett anyagot tartalmaznak. így például irodalomtörténeti munkába felvehetők különböző költők költeményei. Az átvétel továbbá olyan gyűjteményekbe van megengedve, amelyek kizárólag egyházi vagy iskolai használatra szolgálnak. Nem vehetők tehát át a szerzők költeményei s elbeszélései olyan anthológiákba, amelyek csupán néhány magyarázó oktató jegyzettel ellátva a nagyközönség részére 37 37 Az 1932. évi német törvénytervezet 34. és 51. §-ai szerint is valamely megjelent mű egyes helyeinek idézése esetén a forrást (a mű címét és szerzőjét) meg kell jelölni. Az osztrák törvény (módosított szöveg 25. §. 1. p.) ily esetekben a forrás megnevezését nem követeli meg.
