Alföldy Dezső: A magyar szerzői jog, különös tekintettel a M. Kir. Kúria gyakorlatára (Budapest, 1936)
Az 1921. évi LIV. t.-cikk a szerzői jogról - Első fejezet. Írói művek
50 a másik félre szállt, a szerződés ellenére harmadik személyre ruház át és e harmadik személy a művet kiadja. Ugyanez áll egy jövőben alkotandó egyedileg meghatározott műre (pl. Attiláról írandó regény). Ha ellenben — amint ez a kir. Kúria P. I. 1153/934. sz. ítéletéből kitűnik — a szerző valakivel szemben csupán arra kötelezte magát, hogy utóbbinak kiadás céljára bizonyos számú művet (pl. tárcaelbeszéléseket, verseket) fog írni, ez esetben az utóbbi csak akkor szerez valamely később elkészült műre szerzői (kiadói) jogot, ha annak kiadása iránt a szerzővel külön megállapodik, mert enélkül a szerző az ily kötelezettsége fennállásának ideje alatt is az elkészített művével harmadik személylyel szemben szabadon rendelkezhetik, és a kötelezettség nemteljesítése miatt csak az általános magánjog, illetve a K. T. 516. §-a értelmében felelős. A szóbanlevő 3. és 4. pont egyébként nem csak az oly kiadói ügyletre nyer alkalmazást, mely a K. T. 515. §-a alá esik, hanem a legtágabb értelemben vett kiadói ügyletre, nevezetesen, amint azt a kir. Kúria a P. I. 3955/1933. sz. ítéletében is kifejezésre juttatta — minden esetben, mikor a megjelentetés az azzal kötött szerződésbe ütközik, akire a szerző szerzői* jogát átruházta, vagyis közelebbről alkalmazást nyer minden ügyletre, amellyel a szerző más személlyel müvének többszörösítése, közzéttele és forgalombahelyezése, vagy egyéb értékesítése iránt megállapodik. Ha tehát pl. a regény szerzője azután, hogy a regény drámává való átalakításának kizárólagos jogát valakinek átengedte, később ennek hozzájárulása nélkül másnak engedi át annak dramatizálását s az utóbbi a saját átalakítását kiadja, színre hozza, akkor az eredeti mű szerzője az előbbinek sérelmére a 6. §. 3. pontjában meghatározott bitorlást követi el. Az 54. és 74. §-ok kifejezetten intézkednek a tekintetben, hogy a törvény szóbanlevő rendelkezései megfelelően alkalmazandók a nyilvános előadásra is. E szerint bitorUst követ el az is, aki valamely színművet, zenés színművet, zeneművet vagy mozgófényképészeti művet a szerzővel kötött szerződés, vagy a törvény ellenére ad, vagy adat elő nyilvánosan. Ha tehát az, aki valamely színdarabnak egy meghatározott színházban való előadására szerzett jogot, azt ennek ellenére a szerző beleegyezése nélkül más színházban is színrehozza, akkor a törvény szóbanlevő rendelkezése szerint bitorlást követ el. A 6. §. 3. pontjában foglalt rendelkezés megfelelő alkalmazást nyer továbbá a 65. és 66. §-ok értelmében a képzőművészeti és iparművészeti alkotásokra is, valamint a 71. §.
