Alföldy Dezső: A magyar szerzői jog, különös tekintettel a M. Kir. Kúria gyakorlatára (Budapest, 1936)
Az 1921. évi LIV. t.-cikk a szerzői jogról - Első fejezet. Írói művek
4t gyományosát illeti meg, végrehajtás (foglalás, árverés) tárgya nem lehet. A törvény a szóbanlevő rendelkezéssel a szerző erkölcsi érdekeit kívánja védeni, nehogy a mű végrehajtás útján az ő akarata ellenére értékesíttessék, mert a szerző van mindenkor hivatva határozni afelett, tartja-e művét olyannak, hogy azzal a nyilvánosság elé lépien, s így a szerző tetszésétől kell függenie annak, hogy művét mily módon kívánja értékesíteni. Ha azonban a szerző (vagy örököse, illetve hagyományosa) a mű értékesítésére vonatkozó valamely jogot másra pl. kiadóra már átruházott, az utóbbinál ennek tartozása miatt mint vagyoni értékű jog már végrehajtás tárgya lehet. Végrehajtás tárgya a törvény szerint a szerzőnél (örökösénél, hagyományosánál) csak az a vagyoni előny lehet, amely őt annak következtében illeti meg, hogy ő a szerzői jogot értékesítette vagy érvényesítette. Eszerint végrehajtás alá vonható az az ellenérték, amely a szerzőt a szerzői jog átruházása ellenében megilleti (tiszteletdíj, tantieme stb.). Végrehajtás alá vonható vagyoni előny az a kártérítési összeg is, amely bitorlás esetén az ebből eredő igény érvényesítésével jár a szerzőnek. A 4. §. említett rendelkezései nemcsak az írói művekre, hanem egyéb művekre (zeneművek, képzőművészeti alkotás stb.), továbbá a színművek, zenés színművek és zeneművek nvilvános előadására is megfelelően alkalmazandók (46, 54, 65, 67, 71, 74. §-ok). Ami azt a kérdést illeti, hogy a törvény szóbanforgó rendelkezésére való tekintettel mennyiben lehet a szerző tartozásai miatt végrehajtás tárgya maga a szerző által alkotott mű, e részben a törvény célját szem előtt tartva, amely szerint csak a szerzőtől függhet az, hogy műve nyilvánosságra hozassék-e, — nem lehet végrehajtás alá vonni a szerzőnél levő eredeti művet, nevezetesen a kéziratot, terveket, műtermében a készülőben levő vagy már elkészült festményt, szobrot, fényképészeti műnél, gramofon felvételnél a negatívet. Más a helyzet, ha a szerző a megalkotott festményt, szobrot árúba bocsátja, eladásra kínálja, s ekként a művével nyilvánosság elé lép, amikor is nincs akadálya annak, hogy az ily példány végrehajtás alá vonassék, elárvereztessék. Az ily értékesítés nem foglalván még magában szerzői jog átruházását (63. §.), annak akadálya nem lehet az a szabály
