Alföldy Dezső: A magyar szerzői jog, különös tekintettel a M. Kir. Kúria gyakorlatára (Budapest, 1936)
Az 1921. évi LIV. t.-cikk a szerzői jogról - Első fejezet. Írói művek
3:> fordítás kiadásának kizárólgos jogát, s nem ezt a fordítást, hanem másnak fordítását adja ki, ezzel okot szolgáltat arra, hogy a fordításnak reá ruházott szerzői jogát elveszítse s az a fordítóra szálljon vissza. A szerző személyiségi jogai. Átruházás tárgya csak a mű értékesítésére, hasznosítására vonatkozó vagyoni természetű jogok lehetnek. Ellenben a szerzői jog korlátlan átruházása esetén is a szerzőnél maradnak meg azok a jogok, amelyek az ő személyiségével állanak elválaszthatlan kapcsolatban, nevezetesen a szerzőnek az a joga, hogy műve az ő nevével jelöltessék meg, — továbbá az a joga, hogy művén (ide értve a mű címét is) változtatásokat csak ő végezhet, s azon változtatásokat más csak az ő engedélyével eszközölhet. Mivel a szerzőnek a most említett fontos személyiségi jogai a műre vonatkozó erkölcsi érdekeit vannak hivatva védeni, ezért a nemzetközi életben a szerzőnek ezek a jogai droit moral név alatt ismeretesek. A magyar Szjt. ez irányban nem tartalmaz intézkedést. E téren az újabb jogfelfogásnak az 1931 :XXIV. t. cikkbe iktatott római nemzetközi egyezmény ad kifejezést, amidőn a 6/a. cikkében a szerző személyiségi jogait védelemben részesíti és pedig a 7. cikk szerint a szerző életére és halála után 50 évre. A mai jogfelfogásra s az egyezmény említett rendelkezéseire való tekintettel a kir. Kúria a P. I. 348/1932. sz. alatt kelt ítéletében a következő elvi döntést hozta: „A Szjt.-nek a szerzői jog átruházásáról és átszállásáról rendelkező 3. §-át helyesen akként kell értelmezni, hogy a szerzői jog átruházása esetén is a szerzőnél maradnak meg továbbra is mindenkor az ő személyiségéhez tartozó jogok, nevezetesen az a jog, amelynél fogva annak elismerését és feltüntetését követelheti, hogy ő a mű szerzője, — és az a jog, melynél fogva a műnek reá sérelmes megváltoztatása ellen tiltakozhatik; s e jogok a szerző halálával is fenmaradnak arra az időre, amelyre a halála után a mű még védelem alatt áll.“ Egyúttal kimondotta a kir. Kúria ebben az ítéletében azt is, hogy ,,e jogok érvényesítésére a szerző halála után — hacsak a szerző másként nem rendelkezett — a szerző hozzátartozói vannak hivatva.“ A Kúria hozzátartozókról s nem örökösökről beszél, mert itt nem vagyoni természetű jogról van szó, s általában említi a hozzátartozókat és nem csupán a legközelebbi hozzátartozókat, mert előfordulhat, 3*
