Alföldy Dezső: A magyar szerzői jog, különös tekintettel a M. Kir. Kúria gyakorlatára (Budapest, 1936)
Az 1921. évi LIV. t.-cikk a szerzői jogról - Negyedik fejezet. A képzőművészet és iparművészet alkotásai
NEGYEDIK FEJEZET. A KÉPZŐMŰVÉSZET ÉS IPARMŰVÉSZET ALKOTÁSAI. 60. §. A képzőművészet — rajz, festés, építészet, szobrászat, metszés, kőnyomás, stb. — alkotásainak egészben vagy részben többszörösítésére, közzétételére, forgalombahelyezésére s mechanikai vagy optikai készülékek segélyével való üzletszerű bemutatására a jelen törvényben meghatározott védelmi időn belül (11—77. §-ok) a mű szerzőjének van kizárólagos joga. Többszörösítésnek kell tekinteni az utánképzést, építészeti műveknél pedig az utánépítést is. Ez a szakasz a képzőművészeti alkotások szerzői jogi oltalmáról rendelkezik. Szemben a régi Szjt.-vel, mely csak a rajz, metszés, festés és szobrászat alkotásait vonta a védelem körébe, az új Szjt. ezeken kívül a berni egyezmény 2. c. 1. és 3. bekezdésével egyezően a képzőművészet minden alkotását, (valamint a 67. §. szerint az iparművészet minden termékét), tekintet nélkül külső megjelenésének módjára vagy alakjára, részesíti védelemben és pedig kifejezetten az építészet és kőnyomás alkotásait is, s egyúttal a kőnyomás után a „stb.“ jelzéssel kifejezést ad annak, hogy a felsorolás nem kimerítő. A 60—66. §-ok rendelkezései tehát a képzőművészet minden alkotására kiterjednek, tekintet nélkül a münemre (rajz, festés, szobrászat, építészet, stb.), tekintet nélkül a műfajra (torzrajz, tájképfestés, kis plasztika, templomépítés stb.), tekintet nélkül az alkalmazott technikai eljárásra (szénrajz, tollrajz, tűrajz, pasztel, fametszés, rézmetszés, kőnyomás, vízfestés, olajfestés, freskó, mozaik, faragás, öntés, kovácsolás, építés stb.) és tekintet nélkül a használt anyagra (papíros, vászon, fa, üveg, kő, csont, viasz, fém, stb.).__Nem tesz különbséget az sem, hogy a mü csupán esztétikai célok szolgálatában áll-e, vagy egyúttal használati tárgy is, mely
