F. Tóth Tibor (szerk.): Kutatás-fejlesztés és iparjogvédelem (Budapest, 1987)
Első rész - II. Szabadalom, know-how, újítás
A szabadalombitorlás objektív jogsértés, nem függ a bitorlást elkövető természetes (magán) vagy jogi személy polgári jogi jó- vagy rosszhiszeműségétől. A szabadalombitorlás objektív (a bitorló vétkességétől független) polgári jogi következményei: a jogsértés megállapítása, az attól való eltiltás, a szabadalombitorlás abbahagyásra kötelezés, elégtételadás, a jogtalan nyereség visszatérítése stb. Bitorlásul róható fel, azaz: a polgári jog szempontjából vétkes a hasznosító, ha tudta, hogy bitorol (szándékosság, rosszhiszeműség), vagy ha nem tett meg mindent, ami elvárható volt, hogy tudomást szerezzen a szabadalomról (gondatlanság). A szabadalombitorlás szubjektív — csak a bitorló vétkessége esetén beálló — következménye a polgári jogi kártérítés. Ha tehát a találmányt jogosulatlanul használónak nem róható fel a cselekménye, akkor csak a gazdagodás, vagyis a jogsértés révén szerzett nyereség visszafizetésére köteles. Ez rendszerint annak a díjazásnak összegével azonos, amelyet hasznosítási szerződés alapján kellett volna fizetnie. Ha a bitorlás ténye megállapítható, kártérítés jár: ez a szabadalmas vagyonában bekövetkezett csökkenésre és az elmaradt vagyoni előnyre egyaránt kiterjed. A szabadalombitorlásul felróható jogsértésnek ezenkívül szabálysértési következménye is van. A szabadalombitorlás miatt indult perek megkülönböztetendők a találmányi díjperektől, amelyekben a szabadalmas nem kifogásolja a találmány hasznosítását és kérelme nem a hasznosító eltiltására, hanem díjfizetésre való kötelezésre irányul. A bírósági gyakorlat szerint a találmány hasznosítása szerződés hiányában sem jogosulatlan, ha az a szabadalmas beleegyezésével történt. Beleegyezésnek kell tekinteni a ráutaló magatartást is, például a találmány megvalósításának a szorgalmazását, elősegítését, továbbá azt az esetet, ha a szabadalmas ugyan a hasznosításról előzőleg nem tudott, ellene azonban utólag sem tiltakozott, a bitorlás miatt pert nem indított, hanem csak az iránt támasztott keresetet, hogy a hasznosító fizessen megfelelő díjat. Az ilyen esetekben — ha a felek megállapodásra nem jutnak — a díj mértékét a bíróságnak kell megállapítania a licenciaforgalomban általános szokásoknak megfelelően. A bírói gyakorlat a magánszemély szabadalmasnak járó hasznosítási díját általában nagyobb összegben állapítja meg, mint amennyi a szolgálati találmány feltalálójának hasonló esetben jár. A bitorlóval szemben a megadott szabadalom jogosultja (a szabadalmas) léphet fel, valamint az a bejelentő, akinek találmánya már ideiglenes oltalomban részesül. Ez esetben azonban a szabadalombitorlási pert fel kell függeszteni addig, amíg a szabadalom megadásáról jogerősen nem döntöttek. 12. A szabadalmi oltalom keletkezése és időtartama A szabadalmi oltalom keletkezése szempontjából három lényeges időpont különböztethető meg: a bejelentés napja, a közzététel napja és a szabadalom megadásának a napja. 52
