F. Tóth Tibor (szerk.): Kutatás-fejlesztés és iparjogvédelem (Budapest, 1987)
Első rész - II. Szabadalom, know-how, újítás
szövetkezeti tagság alapján állhat fenn. A polgári jogi szerződés létrejötte — a polgári jog általános szabályai szerint — akkor is megállapítható, ha azt a felek nem foglalták írásba, hanem szóban állapodtak meg, vagy pedig ráutaló magatartással juttatták kifejezésre szerződési akaratukat (pl. a feltaláló az intézmény által rendelkezésre bocsátott anyagi-technikai eszközöket használta fel a megoldás kidolgozására). A szolgálati jelleg előfeltétele, hogy a feltalálót munkaviszony vagy más jogviszony alapján meghatározott tárgykörben új megoldások (eljárások, termékek) kidolgozására irányuló kötelezettség terheli. Ennek a kötelezettségnek a jellegét és mértékét a szerződés, az intézményi munkarend és ezek keretein belül a szolgálati felettes által kiadott utasítás határozza meg (pl. a dolgozónak gyógyszeripari kutatást kell folytatnia). Az OTH-SZOT-irányéi vek kiemelik: a viták elkerülése céljából fontos — elsősorban a műszaki dolgozók esetében — a munkaköri feladatok egyértelmű rögzítése a találmányok szolgálati jellegének a meghatározása szempontjából. A szolgálati jelleget akkor is vizsgálni kell, ha a találmányt az intézmény eszközeivel fejlesztették ki. Magasabb vezető állású dolgozónak rendszerint szolgálati jellegű minden olyan találmánya, amely az intézmény tevékenységi körébe tartozik. A létrejött találmánynak abba a tárgykörbe kell tartoznia, amelybe a dolgozót az új eljárások, illetve az új termékek kidolgozására irányuló kötelezettség terhelte. Például: ha egy gyógyszeripari kutatóként alkalmazott dolgozó a játékgyártás területére tartozó megoldást hoz létre, ez nem minősül szolgálati találmánynak. A találmány szolgálati jellegét tehát csak a fenti kritériumok együttes megléte esetén lehet megállapítani, arra nincs mód, hogy a felek megegyezésével valamely nem szolgálati találmányt szolgálati jellegűnek minősítsenek. Annak természetesen nincs akadálya, hogy a feltaláló nem szolgálati találmányát az intézményre átruházza, lényegében olyan feltételekkel, amelyek a szolgálati találmány feltalálójával azonos helyzetbe hozzák. Ilyen megoldás főként akkor kerülhet szóba, ha a találmány csak részben minősül szolgálati jellegűnek, mert pl. a feltalálók egyike nem volt jogviszonyban az intézménnyel, vagy rá nézve nem volt kötelező ilyen tárgykörű megoldások kidolgozása. A találmány szolgálati jellegének a kérdésében a nemzetközi magánjogi szabályokkal összhangban a munkavégzés helyének a joga (lex loci laboris) az irányadó. Ez azt jelenti pl., hogy egy magyarországi kutatóhelyen dolgozó külföldi állampolgár esetében is a magyar jog az irányadó a szolgálati jelleg megállapításakor. Kivétel az általános elv alól: abban az esetben, ha egy magyar munkáltató dolgozója munkáját külföldön kiküldetésben vagy tartós külföldi szolgálatban végzi, a munkaviszonyra a magyar jogot kell alkalmazni, nem pedig a munkavégzés helyének a jogát. .Ha egy intézményi dolgozó találmánya nem minősül szolgálati jellegűnek, akkor azzal kapcsolatban a munkáltató ugyanolyan jogi helyzetben van, mint a kívülállók találmányai esetében, azaz semmiféle előjog nem illeti meg. A szolgálati találmányhoz a külső jogviszonyokban ugyanazok a jogok fűződnek, mint a nem szolgálati találmányhoz; a szolgálati jelleg a feltaláló és a munkál36
