F. Tóth Tibor (szerk.): Kutatás-fejlesztés és iparjogvédelem (Budapest, 1987)

Második rész. A szellemi alkotások különleges formáival összefüggő kérdések - V. Szoftvervédelem és egyéb szerzői jogi összefüggések

aa) egyedi felhasználói szoftver hasznosítása,

bb) tömegszoftver sokszorosított példányainak tárgyi kódként való (vagyis csak mágneshordozón, gépi jelekkel rögzített formában történő) értékesítése

cc) a számítógép belső működését szolgáló rendszerszoftvereknek a géppel együttes rendszerkénti értékesítése.

Az a), b) csoportban természetesen átmeneti formák is vannak, mint például a meglévő felhasználói programok használatának átengedése együttesen az adaptálás elvállalásával. Viszont nem szoftverszerződés az itt tárgyalt értelemben az a megállapodás, amely szoftverkarbantartásra, hibajavításra irányul, hanem hagyományos vállalkozási szerződés.)

A szoftverszerződések további, hagyományos csoportosításai is elvégezhetők, például a használati jog időleges vagy végleges, kizárólagos vagy nem kizárólagos, átruházható vagy nem átruházható volta szerint. A nemzetközi szoftverszerződésekben nagy jelentőségű a területi hatály kérdése is.

E szerződéstípus fogalmának még pontosabb meghatározásához azonban már az alapjául szolgáló jogviszonyból kell kiindulni.

A szerzői jog a szoftverre a tulajdonoséhoz hasonló, mindenkivel szemben ható uralmi helyzetet biztosít a „jogtulajdonos” javára. Ez a viszony azonban jogunkban — több más országéhoz hasonlóan — nem tulajdonviszony, hanem a testetlen, szellemi alkotásra érvényes olyan kizárólagos jog, amelyben személyhez fűződő és vagyoni jogok fonódnak össze, s amelynek lényege a mű felhasználási engedélyezésének a joga. Ez olyannyira így van, hogy a személyhez fűződő és vagyoni szerzői jog élők között át sem ruházható, csak a mű használatát lehet meghatározott vagy meghatározatlan időre másnak engedélyezni. Ebből arra is lehetne következtetni, hogy a mű engedély nélküli felhasználása — mint szerzői jogsértés — ellen szerzői jogi alapon csak a szerzői jog eredeti jogosultja léphet fel, az általa akár kizárólagos joggal felruházott személy nem. Más a helyzet a szellemi alkotások másik, párhuzamos területén, ahol a műszaki jellegű szellemi alkotásra, a szabadalomra vonatkozó vagyoni jog egészében átruházható. Az Szt. határozottan kifejti, hogy a szabadalombitorlás ellen a hasznosító is közvetlenül felléphet, ha ezt felszólításra a szabadalmas nem teszi meg (Szt. 27. § (2) bekezdés).

Amikor a szerzői jog által védett szoftverre szerződést kötnek, nyilvánvaló, hogy nem önmagában a programot adják el, haaem a jogot, hogy azt más használhassa.

A fizikai, testi dolog (hordozó stb.) átadása szintén szükséges lehet, de a szerződési érdeket egy bizonyos egyéni-eredeti módon kifejtett számítógépi program és a hozzá tartozó dokumentáció — mint többnyire gazdaságilag is hasznosítható információ — felhasználásának a lehetővé tétele jelenti. Ez tekinthető a szoftverszerződések alapvető fogalmának. Ennek a szerződésnek még fontos része a szerzői művek megrendelésekor általában is döntő bizalmi elem. E szerződés tárgya alapvetően különbözik a dolgokra vonatkozó jogoktól, hiszen a szerzői műveket egyszerre több helyen, több külön jogosított is használhatja.

244