F. Tóth Tibor (szerk.): Kutatás-fejlesztés és iparjogvédelem (Budapest, 1987)
Második rész. A szellemi alkotások különleges formáival összefüggő kérdések - V. Szoftvervédelem és egyéb szerzői jogi összefüggések
költsége, az adóteher, a bérköltség stb. Az intézményi ráfordításokat inkább a mérték, a százalékos arány megállapításakor kell figyelembe venni (erre bizonyos körben utal is a jogszabály), s így nem a díjalapnak, hanem a díjmértéknek a munkáltatói szabályozásával kell az alkotóteljesítménnyel, az ösztönzéssel és a munkahelyi bérviszonyokkal összhangban lévő díjazást kialakítani. Más kérdés természetesen, hogy ha a szerződés a szoftver mellett más szolgáltatásra is irányult, ennek ellenértéke — már a szerződésben! — elkülönítendő. A munkavállaló szerzői díjrészesedés mértéke a számítási alap (árbevétel) tízharminc százaléka, ha a szoftverfelhasználási szerződések kötése a munkáltató feladatkörébe nem tartozik. Ellenkező esetben a díj az árbevétel tíz százalékánál kisebb is lehet. Az ilyen szerződéskötés akkor tekintendő feladatkörbe vágónak, ha az intézményt ilyen termékek előállítására, értékesítésére hozták létre. Ebben irányadó az alapító jogszabály, intézkedés, alapszabály, az intézmény szervezeti működési szabályzata. Az eddigi bírói gyakorlat szerint ezeket a szabályokat azonban a változott körülményeknek megfelelően, tágan kell értelmezni.* A munkavállalói szerzői díj konkrét mértékének a meghatározása az említett tíz-harminc százalék között vagy — a másik esetünkben — az alatt, a munkáltató feladata. Ennek módjáról, szempontjairól részletes szabályok nincsenek. A bírói gyakorlatból is csak az az elv szűrhető le, hogy számottevő munkáltatói ráfordítás hiányában a munkavállaló szerzői díjrészesedése akkor is lehet tíz százaléknál több. ha a felhasználási szerződés megkötése a munkáltató feladatkörébe tartozik.** Indokolt ezért, hogy azoknál a munkáltatóknál, ahol rendszeresen hoznak létre és értékesítenek szoftvereket, készüljön átfogó belső szabályzat a munkavállaló szoftveralkotók szerzői jogaival, díjaival, a díjmegállapító eljárással összefüggő kérdésekről. Az ilyen részletes szabályozást a jogszabály nem teszi kötelezővé, csupán azt írja elő. hogy a szerző munkakörét és a munkáltatót megillető jog terjedelmét kell írásban rögzíteni,*** ez a szoftver esetében a fenti körben mégis már gyakorlattá vált. Egyes intézményeknél — például a kutatóintézetekben — ez a szabályzat kiterjedhet a szoftver művek mellett egyéb szerzői alkotásokra — például tanulmányokra is. * * * * Ha a munkaadó több munkavállalóját együttesen bizta meg az egész szoftvernek és annak minden fázisának az elkészítésével, akkor azok szerzőtársaknak minősülnek, és a díj részesedés őket — hacsak a szerzők egymás között másképpen nem állapodtak meg — fejenként egyenlő arányban illeti meg. Abban az ugyancsak gyakori esetben viszont, amikor a szoftveralkotás egy-egy fázisának (rendszeranalízis, rendszertervdiagram stb.) elvégzésére más-más személyek, illetve csoportok kapnak megbízást, e személyek, illetve csoportok között a részesedés arányát — hacsak az egyes fázisok elkészítői egymás között másképpen nem állapodnak meg — a munkáltató állapíthatja meg. Ennek alapja a munkaadó feladatkijelölő, irányító, ellenőrző pozíciója. *L. Legf. Bír. Pf. IV. 20.417/1982. sz. ítéletét. **L. Legf. Bír. Pf. IV. 20.417/1982. sz. ítéletét. ***Szjt. Vhr. 11. § (1) bekezdés. **‘*A 6/1985. (A.K.13.) MTA-F. sz. utasítással módosított 2/1977. (A.K.5.) MTA-F. sz. utasítás. 241
