F. Tóth Tibor (szerk.): Kutatás-fejlesztés és iparjogvédelem (Budapest, 1987)
Második rész. A szellemi alkotások különleges formáival összefüggő kérdések - V. Szoftvervédelem és egyéb szerzői jogi összefüggések
A felhasználási jogoknak a munkáltatóra való átszállása a személyhez fűződő jogokat elvileg nem érinti. E jogok gyakorlása munkaviszony esetén mégis csak bizonyos korlátozásokkal lehetséges. A Szjt. Vhr. 11. §-ának (3) bekezdése kimondja: ha a mű felhasználásának a joga a munkáltatót illeti meg, a mű visszavonására irányuló szerzői nyilatkozat esetén, illetve az esetben, ha a művön a munkáltató a munkaviszonyból folyó rendelkezési és irányítási jogával élve változtat, de a szerző a változtatással nem ért egyet, a munkáltató köteles a szerző nevének feltüntetését mellőzni. Nyilvánvaló ebből, hogy a szoftver „változtatásához”, „visszavonásához” kapcsolódó személyhez fűződő szerzői jogot a munkavállaló szerző csak azzal gyakorolhatja, hogy a nyilvánosság előtt „megtagadja” művét. A munkáltató a szoftvert tehát üzemi, üzleti szempontjai szerint módosíthatja, továbbfejlesztheti, s a megkezdett értékesítési-felhasználási folyamat megszakításától sem kell tartani. A szerzői jog a szoftver esetében is a munkavállaló munkabér melletti szerzői díjazásával ösztönöz a kollektívában való alkotásra. Eszerint ha a munkáltató a munkaköri kötelezettségként készült, s neki átadott szoftver műre harmadik személlyel felhasználási szerződést köt, a szerződés alapján neki járó szerzői díj egy része a munkavállaló szoftverszerzőt illeti meg. (Szjt. Vhr. 12. § (1) bekezdés.) Látható, hogy a szabály kivételes jellegű, a díjigény nem mindenféle, hanem csak úgynevezett külső felhasználás esetén jár, vagyis ha a munkáltató a szoftverre harmadik személlyel köt felhasználási szerződést. Ilyen szerződés lehet például akár egy szoftverfejlesztésre irányuló ..kutatás-fejlesztési” szerződés, akár egy olyan, amikor saját szoftverrel külső megbízó részére vállal adatfeldolgozást a munkáltató. A jogszabályból és a bírói gyakorlatból* is egyértelműen kitűnik, hogy a külső felhasználó, a szoftver létrehozását, elkészítését megrendelő is mindig „harmadik személy” a munkáltató-munkavállaló kettőshöz képest. A díjigény az általános elévülési határidőn belül érvényesíthető, s erre a munkaviszony megszűnésének nincs kihatása. Minthogy a munkavállaló szoftveralkotót a munkáltató által elért szerzői díj egy része illeti meg, fontos kérdés, ezen pontosan mit értünk, mi a munkavállalói díjrészesedés számítási alapja. A mű előállítása a szoftveren kívül más műfajban is járhat igen jelentős anyagi ráfordításokkal, pl. a képzőművészetben, a filmgyártásban. Mégis, ezekben az esetekben is pl. a szoborért kapott teljes vételár, a film terjesztéséért kapott teljes ellenérték szerzői díj. A szobrász, a filmgyár a teljes szerzői díj után fizet jövedelemadót, nyereségadót. Ebből is látható már, és ezt a bírói gyakorlat is határozottan megerősítette, hogy a munkavállaló szerzőt megillető részesedés díjalapjának a szoftverfelhasználási, -szolgáltatási szerződésekben kikötött teljes ellenértéket kell tekinteni. A munkaviszony keretében alkotott szoftver esetében ugyanis a Szjt. Vhr. 12. §-ának (1) bekezdése figyelemmel van arra, hogy a szoftverszerző a művet a munkáltató eszközeinek, szellemi erőforrásainak felhasználásával, a munkáltató költségére és kockázatára, munkabér ellenében alkotja, ezért a munkavállalót a szerzői díjnak csupán bizonyos hányada illeti meg díjként** Az árbevételből tehát nem vonható le a gépidő * L. Legf. Bír. Pf. III. 20.197/1985. sz. ítéletét. ** L. Legf. Bír. IV. 20.417/1982. és Pf. III. 20.197/1985. ítéleteket. 240
