F. Tóth Tibor (szerk.): Kutatás-fejlesztés és iparjogvédelem (Budapest, 1987)

Második rész. A szellemi alkotások különleges formáival összefüggő kérdések - V. Szoftvervédelem és egyéb szerzői jogi összefüggések

Az Szjt. végrehajtási rendeletének (Szjt.Vhr.) 1983-as kiegészítése* szerzői jogunkat a szoftver tekintetében két fő elemmel gazdagította:

a) A szerzői mű egyes tipikus kifejezési formáinak felsorolását kiegészítette a szoftverrel;

b) Az 1983-ig érvényes szabályozás szerint a szerző munkavállalónak minden műfajban hatvan-nyolcvan százalék részesedés járt a munkáltató jogdíjbevételéből, ha az utóbbi a művet harmadik személynek értékesítette. A részesedés mértéke szoftver esetében most tíz-harminc százalékra csökkent.

. Gyakorlati jelentőségű új szabály, hogy a szoftverjogdíjat, ha az nem jogi személynek és nem munkaviszonyban alkotott szoftverért jár, a Szerzői Jogvédő Hivatal útján kell kifizetni.

Ezekkel a szabályokkal tehát a jogalkotó az egyéni, eredeti jellegű szoftvereket is szerzői jogi műként azonosította, gyakorlatilag az összes ellenértékért forgalomban levő szoftvert (de persze nemcsak ezeket) a szerzői jogi szabályozás hatálya alatt állónak nyilvánítva. Ez a szabályozás persze nagymértékben kihatott azokra a vitákra, amelyek a szoftver esetleges szabadalmazhatóságáról, szerzői jogi védelemképességéről, a szerzői jogi rendszerrel való kompatibilitásáról és egyáltalán a szerzői jog e téren való gyakorlati alkalmasságáról nálunk már a hetvenes évek óta folytak

A szoftver szerzői jogi irodalom az alanyi szerzői jogok — a szerzői jog statikus része — tekintetében most már többet foglalkozik a szoftverrel „határos” területekkel is, így a számítógéppel, a gépi programmal való alkotással (lásd például építészeti tervek készítését!) és az elektronikus adattárakkal. Az előbbi körben megállapítható, hogy a számítógép és a szoftver a művek alkotási folyamatában csak technikai segédeszköz lehet, az alkotó, a szerző mindig a gép működtetője, a program létrehozója, tehát természetes személy. A program létrehozója persze csak akkor (társ)szerzője az annak segítségével alkotott műnek is, ha a program a műalkotási folyamatot egyéni, eredeti vonásokkal gazdagítja. Ami pedig az elektronikus adattárakat illeti, ezek önmagukban is lehetnek szerzői alkotások, „gyűjteményes művek”, ha megszerkesztésük, működtetési elvük egyéni, eredeti vonásokat hordoz, nem pedig egyszerűen következik a tárolt adatok jellegéből (pl. időrendben való adathalmozás). Az elektronikus adattárban rögzített tartalom — az adatok — felhasználása csak akkor függ szerzői jogi engedélytől, ha az önmagában is szerzői jogilag védett mű, műrészlet.

* A 15/1983. (VII. 12.) MM sz. rendelet.

*’ A vonatkozó magyar nyelvű irodalomból:

Boytha Gy.: A szerzői jog iparjogvédelmi és versenyjogi határterületei. Jogtudományi Közlöny. 1969. Veres M.: A számítógépprogramok jogi védelmének lehetőségeiről. Jogtudományi Közlöny 1975. 533. old.

Boytha Gy.: A számítógépi programok alkotásához és felhasználásához fűződő érdekek jogi védelme. Gazdaság- és Jogtudomány, az MTA IX. osztályának közleményei XI. (1977.) Pálos Gy.: A software jogi védelmének időszerű kérdései. Magyar Jog 1981. 799. old. Gyertyánfy P.: A számítógépes eljárási rendszer (szoftver) összehasonlító szerzői jogi vizsgálata. Jogtudományi Közlöny 1982. 491. old.

237