F. Tóth Tibor (szerk.): Kutatás-fejlesztés és iparjogvédelem (Budapest, 1987)
Első rész - I. Az iparjogvédelem fogalma és kapcsolata a kutatás, a fejlesztés, a termelés és az értékesítés folyamatával
4. Belső jogviszonyok A kutatási-fejlesztési eredményeknek a fentiekben vázolt hármas iparjogvédelmi státusa (szabadalmazott megoldás; titokban tartott megoldás; közkincs körébe tartozó megoldás) a gazdálkodó szervezetek és magánszemélyek egymás közötti, külső jogviszonyaira vonatkozó minősítés. A műszaki alkotónak a gazdálkodó szervezettel, illetve a vállalkozóval kialakult belső jogviszonyában (amely rendszerint munkaviszonyon vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyon, illetve javaslat benyújtásán alapul) a megoldás minősítése szintén háromféle lehet: — a vállalati, intézeti technika szintjére jellemző, a vállalatnak már rendelkezésére álló, viszonylag újnak sem minősülő megoldás, — újítás, amely az adott vállalatnál viszonylag új és hasznos eredménnyel jár, — szolgálati találmány. E belső jogviszonyok tartama az egyes országok nemzeti jogszabályainak a rendelkezésétől függ. 5. Védjegy, ipari minta A szabadalom és az ipari titokvédelem mellett az iparjogvédelem fontos kategóriái körébe tartozik: a védjegy és az ipari minta. A védjegy arra szolgál, hogy az árut vagy a szolgáltatást más gazdálkodó szervezet árujától vagy szolgáltatásától megkülönböztesse, individualizálja. A termék műszaki tartalmát azonban nem védi. Az ipari minta a termék külső formáját, a gyártmányfejlesztés eredményeként létrejövő formatervezési eredményt védi, a termék műszaki tartalmát és az abban alkalmazott megoldást azonban szintén nem oltalmazza. A fentiekből látható, hogy az iparjogvédelem kategóriái lényegében az áru tartalmához (találmány, újítás), formájához (ipari minta) és az individualizálásához szükséges árujelzőkhöz (védjegy, eredetmegjelölés) kötődnek. 6. Az iparjogvédelmi tevékenység tartalma Az iparjogvédelem nem csupán egyetlen ágazatot vagy reszortot érintő feladat, hanem transzstrukturális jellegű, funkcionális természetű tevékenység, éppen úgy, mint az alapját, tárgyát képező innovációs lánc illetve ciklus. A találmányokon és újításokon alapuló innovációs folyamatok, az azokra ható tényezők és az abból eredő hatások mintegy keresztülmetszik az ,,az oktatáskutatás-fejlesztés-termelés-értékesítés-fogyasztás” láncolat valamennyi láncszemét, megjelennek a társadalmi struktúra („egyén-gazdálkodó szervezet-ágazatnépgazdaság-integrációs közösség”) valamennyi szintjén, jelen vannak az irányítás területén és a reálfolyamatokban egyaránt. A szellemi javakkal összefüggő reálfolyamatok (találmányok, újítások, ipari minták létrehozása, hasznosítása, az így létrejött termék értékesítése stb.) döntő mértékben a gazdálkodó szervezetekben zajlanak le, tehát az iparjogvédelmi tevékenység súlypontja a gazdálkodó szervezetekben, a mikrogazdasági szférában van. 21