F. Tóth Tibor (szerk.): Kutatás-fejlesztés és iparjogvédelem (Budapest, 1987)
Második rész. A szellemi alkotások különleges formáival összefüggő kérdések - II. Növényfajták
lírására és piaci értékesítésére, a fajta ismételt felhasználására egy másik fajta üzemi méretű előállításához, valamint a dísznövények vagy részeik szaporítóanyagként való üzemi méretű alkalmazására. Az oltalom feltétele az újdonság, a megkülönböztethetőség, az egyneműség, az állandóság és a megfelelő fajtaelnevezés. A nemzeti szabadalmi, illetve fajtaoltalmi hivatalok által engedélyezett oltalom csak az adott ország területére terjed ki, ezért az egyezmény — a Párizsi Uniós Egyezmény mintájára — elő kívánja segíteni az oltalom biztosítását más országok területén is. Ezt szolgálja az egyenlő elbánás elvének és az elsőbbség kedvezményének alkalmazása. Az egyenlő elbánás elvének értelmében a külföldiek a belföldiekkel azonos jogokat élveznek. A tagállamoknak ugyanakkor joguk van arra, hogy a külföldiek számára viszonossághoz kössék egyes genushoz vagy specieshez tartozó növényfajták védelmét. . Az egyezmény az első bejelentéstől számított tizenkét hónapon belül elsőbbségi jogot biztosít a többi tagállam területén való bejelentés megtételére, vagyis lehetővé teszi az alapbejelentéssel megszerzett versenyelőny megőrzését. Az egyezmény alapján a növényfajta neve is oltalomban részesül. A lajstromozás valamely tagállamban azzal a következménnyel jár, hogy a fajtanevet más tagállam területén sem lehet felhasználni azonos vagy rokon botanikai specieshez tartozó más fajta megjelölésére. Az ugyanarra a növényfajtára az egyes tagállamokban megadott oltalomnak függetlenek egymástól. Magyarországon is már hosszabb ideje tudatosult az a gazdaságpolitikai felismerés, hogy a jobb minőségű, magasabb terméshozamú, az időjárással és a kórokozókkal szemben fokozott ellenállású új növényfajták kinemesítésének kiemelkedő jelentősége van az egyre inkább stratégiai fontosságú mezőgazdasági és élelmiszeripari termelésben, a belföldi ellátásban és az exportban. A magyar mezőgazdaság sok szempontból imponáló eredményei, az elmúlt húsz évben egyes növények (pl. búza, kukorica) megduplázódott termésátlagai szoros kapcsolatban vannak a nemzetközileg elismert színvonalú nemesítői tevékenységgel, amely új, kedvezőbb tulajdonságú fajták kialakításához vezet. Nemzetközi becslések szerint a fajta szerepe az átlagtermés növekedésében eléri az ötven százalékot, a másik ötven százalék az agrotechnikai fejlődésnek tulajdonítható. Ugyanakkor a jelenlegi átlagtermések kb. ötven-hatvan százalékát teszik ki a genetikai potenciálnak. Az elmúlt években előtérbe került a betegségeknek, kártevőknek ellenálló rezisztensfajrák nemesítése is; ezek jelentősége többirányú (pl. kevesebb permetezést igényelnek, amelynek környezet- és egészségvédő hatása van). A biotechnológiai módszerek (pl. génsebészet) előtérbe kerülésével a növény nemesítés eredményessége várhatóan növekedni fog a jövőben. Az sem vitás, hogy az új fajták létrehozása idő- és munkaigényes magas szintű szellemi tevékenység, amely jelentős anyagi ráfordítást igényel. Ezéit indokolt és szükséges intézményesen gondoskodni a növény nemesítésnek — mint sajátos al-212
