F. Tóth Tibor (szerk.): Kutatás-fejlesztés és iparjogvédelem (Budapest, 1987)

Második rész. A szellemi alkotások különleges formáival összefüggő kérdések - I. Biotechnológia

A Feltalálók Szövetségeinek Nemzetközi Egyesülete (IFIA) 1968 óta foglalkozik a kérdéssel, azt hangsúlyozva, hogy a ,,grace period” a társadalom egészének érdekeit is szolgálja, mivel a közt előnyökhöz juttatja a találmánynak a feltaláló által való nyilvánosságra hozása, ugyanakkor elősegíti a társadalom számára hasznos feltaláló és újító tevékenységet. Az AIPPI (Nemzetközi Szövetség az Ipari Tulajdon Oltalmára) 1980. évi Buenos Aires-i kongresszusára előkészített anyag a megoldás keresése során szembeállította egymással a ,,grace period” előnyeit és hátrányait.

Az előnyök sorából a következők emelhetők ki:

Annak érdekében, hogy a szabadalmi bejelentés egy lehetőség szerint érett, befejezett megoldásra vonatkozzék, előzetes vizsgálatokra, kísérletekre van szükség (különösen a kis- és középüzemek esetében), amelyek alkalmával elkerülhetetlen a nyilvánosságra hozatal. Ez utóbbinak gyakori, sajátos formája az, amikor a kutató, jogi ismeretek hiánya miatt, anélkül teszi közzé eredményeit, hogy előzetesen szabadalmi bejelentést nyújtott volna be. A ,,grace period” segítségével kiküszöbölhetők az ilyen korai nyilvánosságra jutással összefüggő veszélyek. Új érvként merült fel az utóbbi időben — a ,,grace period” szükségességének alátámasztására — egyrészt az, hogy a feltaláló kezdetben aligha becsülheti fel reálisan találmánya jelentőségét és alkalmazhatósági körét, másrészt annak a szükségessége, hogy a tudományos körök, következtetéseik helyességének ellenőrzésére, vitákat folytassanak, és ezek során feltárják a megoldást.

A hátrányok közül a jelentés a feltaláló „hamis biztonságérzetét” (a feltaláló a nyilvánosságra jutás következményeként a találmánybitorlás reális lehetőségét és a leírás nyilvánosságra jutása alapján harmadik fél által történő hasznosítás újdonságrontó hatását figyelmen kívül hagyhatja), a harmadik fél jogbizonytalanságát, valamint az abszolút újdonság elveinek megsértését emeli ki; alapvető akadálynak pedig a nemzeti (regionális) törvények eltérő rendelkezéseit tekinti, aminek folytán egyes országokban adott esetben megadják, míg más országokban ezzel ellentétben a feltaláló által történt nyilvánosságra hozatal miatt elutasítják a szabadalmi bejelentést, illetve megsemmisítik a megadott szabadalmat.

A nemzeti és regionális szabadalmi törvények elemzése alapján a Szellemi Tulajdon Világszervezete (WIPO) tanulmányt állított össze, amely a feltaláló, illetőleg jogutódja vagy harmadik személy cselekményei folytán bekövetkező közzétételt tekinti (a harmadik személy esetében függetlenül attól, hogy jogszerűen vagy jogtalanul jutott a találmányhoz) „hátrányos következményekkel nem járó” (nonprejudicial) nyilvánosságra jutásnak, és az ilyen minősítés feltételeként azt jelöli meg. hogy annak a szabadalmi bejelentés napját megelőző hat-tizenkét hónapon („grace period”) belül kell megtörténnie. A harmadik személy által való jogszerű feltárás jellegzetes esetének a jövőbeli licenciatulajdonos vagy -vásárló által való nyilvánosságra hozás tekinthető, aki a feltaláló felhatalmazása alapján, adott esetben közvetítő szervezetek beiktatásával a találmányt nyilvánosan vizsgálja, kipróbálja.

194