F. Tóth Tibor (szerk.): Kutatás-fejlesztés és iparjogvédelem (Budapest, 1987)
Első rész - VI. Kutatási-fejlesztési szerződések; licencia- és know-how-forgalom
információ. A know-how jogi védelemben is részesül, amint ezt a Ptk. 86.§ (3) és (4) bekezdése határozottan megállapítja, ez a jogi védelem azonban — összehasonlítva a szabadalom által nyújtott oltalommal — inkább közvetett jellegű (pl. a titokvédelem, a versenyjogi normák, a polgári jogi felelősség stb. szabályai segítségével). Néhány „tévhitet” célszerű ezzel kapcsolatban eloszlatni, illetőleg terminológiai zavart tisztázni. Az adott megoldás szabadalmi oltalmának léte vagy hiánya nem feltétlenül a know-how alacsonyabbrendűségét. az ..igazi” találmányhoz képest kisebb műszaki-gazdasági értékét jelenti, hanem gyakran tudatos üzletpolitikára, a szabadalmazással járó nyilvánosságra hozatallal szemben a titkosan kezelést előnyösebbnek értékelő döntésre vezethető vissza. A szakmai irodalomban igen gyakran egyenértékű kategóriákként állítják párhuzamba a licenciát és know-how-t. Ez téves csoportosítás. A licencia engedélyt, illetőleg az engedélyt, közvetítő szerződés típusát jelenti, míg a know-how a műszaki alkotás — sajátos, közvetett — jogi oltalmi formáját. A know-how tehát a licenciaszerződésnek a tárgya. A modern licenciaszerződés tehát nem puszta engedélyadásra irányul, hanem komplex műszaki ismeretek felhasználásának a biztosítására, amelyek egy része esetleg szabadalommal védett, más része know-how jellegű. Ez a „vegyes tárgyú” licenciaszerződés a tipikus, s ebből következik, hogy a licenciaadó kötelezettsége nem merül ki csupán az engedély megadásában, hanem pozitív szolgáltatások nyújtására, információk adására is köteles annak érdekében, hogy partnerét, a licenciavevőt olyan tényleges és jogi helyzetbe hozza, hogy meghatározott megoldást meghatározott színvonalon a gyakorlatban megvalósíthasson és felhasználhasson. A fenti, tipikus licenciaszerződés mellett természetesen találunk ún. tiszta szabadalmi licenciaszerződéseket (ritkán!), tiszta know-how-licenciaszerződéseket, ipari minták vagy védjegyek használatára jogosító licenciaszerződéseket, illetőleg ezek kombinációit (ilyen sajátos kombináció a lassan önálló fajtává alakuló franchise-szerződés). A jogrendszerek túlnyomó többsége nem — vagy csak igen lakonikusan — ad tételes jogi szabályozást a licenciaszerződések feltételeire nézve. A magyar jog is mindössze néhány paragrafust szentel az Szt.-ben a licenciaszerződések legfontosabbnak ítélt feltételeinek (modellként a szabadalmi licenciaszerződést tekintve, azonban fontos — a know-how elemek folytán — jellegzetes feltételeket szabályozási körén kívül hagyva), s hasonlóan szűkszavú a védjegytörvény, illetőleg az ipari mintákról szóló törvényerejű rendelet szabályozása is. (Csupán néhány országban találunk korszerű és részletes szabályozást, pl. Lengyelországban, az NDK-ban.) A szűkszavú szabályozás miatt számos vonatkozásban a Ptk.-nak a valamennyi szerződésfajtára irányadó általános szabályai érvényesülnek. Mivel ezek nem mindig felelnek meg a „szellemi termékek” specifikumainak, kívánatos a licenciaszerződések fontos feltételeit minél részletesebben és kimerítőbben rögzíteni. Ebben segítséget nyújthatnak a gyakorlatban kialakult szokásos szerződési 182
