F. Tóth Tibor (szerk.): Kutatás-fejlesztés és iparjogvédelem (Budapest, 1987)

Első rész - I. Az iparjogvédelem fogalma és kapcsolata a kutatás, a fejlesztés, a termelés és az értékesítés folyamatával

tások stb.), a műszaki létesítmények tervei és a számítástechnikai alkotások (szoftver) egyaránt szerzői jogi védelmet élveznek, ha írásba vannak foglalva (pl. szakirodalmi publikációként jelennek meg). Elterjedt nemzetközi gyakorlat, hogy a tudományos eredményeket az alkotók valamelyik rangos, tekintélyes nemzetközi folyóiratban közlik, mert így kívánják biztosítani a tudományos prioritás és a szerzői minőség rögzítését (a tudományos eredmény individualizálását), és ennek révén a nemzetközi tudományos körök el­ismerését. A kutatók ismert publikációorientáltsága és publikációkényszere ebből a körülményből fakad, és egy paradox helyzetet takar: a legszemélyesebb, erkölcsi természetű jogokat (szerzőség, tudományos prioritás) a műnek a legnagyobb nyil­vánosság elé tárásával lehet biztosítani (Derek de Solla Price). Ennek kapcsán azonban tudatában kell lenni annak, hogy bár a szerzői jog révén a személyi érde­kek védelme (elsőbbség, szerzőség rögzítése) elérhető, a publikáció tartalma jogi­lag közkinccsé (,,public domain”) válik, azaz a gyakorlatban bárki által felhasz­nálható lesz. A szerzői jog általában csak bizonyos felhasználások ellen véd, csak azokhoz követeli meg a szerzői jog jogosultjának engedélyét, és biztosítja a szerzői tiszte­letdíjat. Ezek közül a legtipikusabb a mű közvetítése a nyilvánossághoz (publiká­lás, többszörözés stb.). Egyes vélemények szerint a szerzői jog — rendeltetésénél és védelmi techni­kájánál fogva — önmagában nem elegendő oltalmi formája a tudományos kutatási eredményeknek, különösen a felfedezéseknek. Ennek több oka van. A szépirodal­mi és művészeti alkotások a teremtő egyéniség, az alkotó személy autonóm képze­letéből eredően szubjektív és antropomorf jellegűek, a tudományos kutatás számá­ra azonban csak egyetlen felfedezésre váró objektív világ létezik. A plasztikus hasonlat szerint ha a konstanst egyszer már Planck felfedezte, azt még egyszer nem fedezhetik fel. Másrészt: ha történetesen Planck nem fedezi fel a konstanst, biztosan akadt volna más, aki ezt megteszi. Ha viszont Beethoven nem élt volna, más zeneszerzők merőben más szimfóniákat szereztek volna (Derek de Solla Price). Másrészről a szerzői jog csak a külső strukturális elemet, a felfedezést, illetve az egyéb tudományos eredményt ismertető szakirodalmi mű egyéni-eredeti formá­ját védi, nem pedig a mű tartalmát képező felfedezést, tehát az objektív törvény­­szerűségre vonatkozó megállapítást. Több alkalommal történt — nemzetközi szin­ten is megjelenő — kísérlet a „tudományos tulajdoninak, a „tudósok jogai inak a biztosítására, e törekvéseket azonban nem koronázta siker. Egyes országokban (a Szovjetunióban, Bulgáriában, Csehszlovákiában, Mon­góliában) lehetővé teszik a tudományos felfedezéseknek a találmányi (és felfedezé­si) hivatalhoz történő bejelentését, és a felfedezést meghatározott vizsgálat után, amelyet rendszerint a tudományos akadémiák bevonásával folytatnak le, regiszt­rálják, a felfedezés elsőbbségét és a szerzőséget rögzítik, a felfedező pedig erről szóló okiratot és egyösszegű díjat kap. A hetvenes évek végén az említett országok kezdeményezésére kísérlet történt e rendszer nemzetközivé tételére a Szellemi Tulajdon Világszervezete (WIPO) ke­lő

Next

/
Thumbnails
Contents