F. Tóth Tibor (szerk.): Kutatás-fejlesztés és iparjogvédelem (Budapest, 1987)
Első rész - IV. A találmányok oltalma külföldön és az ezzel összefüggő nemzetközi együttműködés
IV. A találmányok oltalma külföldön és az ezzel összefüggő nemzetközi együttműködés 1. Történeti áttekintés és elméleti alapok A találmányok jogi oltalmának rendszerei történelmileg az egyes országokban, a nemzeti jog keretei között alakultak ki, szoros összefüggésben az ipari-technikai fejlődéssel. A világ első szabadalmi törvényeként ismert 1474. évi „Velencei Dekrétum” és az 1623. évi angol „Statute of Monopolies” lényegében a feudális privilégiumból alakította ki a szabadalmi kizárólagos jogot. Az első ipari forradalom hatására a XVIII., század végén (1790: USA, 1791: Franciaország) gyorsabb fejlődésnek indul a szabadalomjogi törvényhozás. A XIX. században a kapitalista fejlődés útjára tért országok sorra fogadták el a találmányok szabadalmi oltalmára vonatkozó törvényeket (1812: Oroszország, 1871: Japán, 1877: Németország). A közép- és keleteurópai országok csak az ipari forradalom múlt század végi és e század eleji, sőt az első világháborút követő „továbbgyűrűzése” eredményeként alkották meg első önálló szabadalmi törvényeiket (Magyarország: 1895, Románia: 1906, Csehszlovákia és Lengyelország: 1919, Bulgária: 1921). A találmányi jog fejlődésének egyik lényeges mozzanata volt a szerzői tanúsítványnak mint a szabadalom melletti új jogi formának a megjelenése a Szovjetunióban 1919-ben, majd elterjedése néhány más szocialista országban (Csehszlovákia, Bulgária, Mongólia). A szabadalmi jog fejlődésének egyik fontos eseménye napjainkban, hogy 1984-ben Kína is megalkotta történelmileg első szabadalmi törvényét. Jelenleg már mintegy 140 országban van lehetőség szabadalmi oltalom biztosítására. A szabadalmi oltalom társadalmi-gazdasági indokairól négy elmélet alakult ki, amelyek — kisebb hangsúlyeltolódásokkal — ma is élnek. A természetjogi vagy tulajdonjogi elmélet a legmarkánsabban az 1791. évi francia szabadalmi törvényben mutatkozott meg, amely — mintegy a korábbi, az uralkodói kegyre hivatkozó privilégiumelmélettel szembeni visszahatásként — deklarálta a feltalálók természetből fakadó tulajdonjogát szellemi alkotásaikra. A jutalomelmélet szerint a feltalálót mint „a nemzet tanítóját” (Goethe) a társadalomtól erkölcsi-igazságossági alapon illeti meg a szabadalom, mivel találmányával gazdagította a technikát. 125
