Gazda István: Az ipari know how - OMKDK Műszaki fejlődési áttekintések 3. (Budapest, 1969)
III. A know how jellege
zése és számos egyéb olyan, az edényekre vonatkozó konstrukciós részlet, amelyre az átlag szakember aligha gondol. Azon ismeretek tehát, hogy milyen célra, milyen edény, keverő, stb. tervezendő és használható pl. fotóüzemi vegyiüzem céljaira kétségtelenül konstrukciós know how-t képez. Mennél átfogóbb ismeretekkel rendelkezik az ilyen edényeket előállitó üzem ezen a téren, annál értékesebb know how-val rendelkezik. Természetesen nemcsak fotóüzemek esetében van e konstrukciós részleteknek jelentősége, hanem más iparági felhasználások esetén is. Ha az edényeket előállitó szakcég ismerete e téren több iparág szükségleteire kiterjed, úgy ez számára még nagyobb előnyt biztosit a piacon. Ha egy konstrukcióját esetleg utánozzák is, széleskörül tudását, know how-ját nem ismerik, az ezen esetenkénti utánzás ellenére, e vállalaté marad. Ha tehát e vállalat pl. eladásra kerül, úgy nemcsak ingó és ingatlan vagyonát tüntetheti fel aktívumként, hanem ezen speciális tudását, know how-ját is felórtákelhetl. Úgyszintén e tudását részben, vagy egészben más cégnek el is adhatja /arra licenciát adhat/, hiszen ezen ismeretek a másik cég számára, amely esetleg uj a piacon és még nincsen kellő gyakorlata, nagy értéket képvisel. Az említett példán túlmenően számos egyéb példát is felhozhatnánk a konstrukciós /adott esetben méretezési/ know how-ra. így pl. az a tudás, hogy egy konstrukciónál - gyakorlati tapasztalatok alapján - milyen meghajtást, érintkezést, felfekvést, felületmegmunkálást, kötést, stb. kell alkalmazni a legcélszerűbb megoldás megtalálása érdekében, túlmegy a szakértő köteles tudásán, ez csak hosszú tapasztalat alapján sajátítható el, alakul ki. Ezt a tudást szintén know how-nak tekinthetjük. Gyakorlati példaként ezzel kapcsolatban a következő szolgálhat: Látszatra nem nehéz feladat egy hosszú, végtelen acélszállitószalag beépítése valamely berendezésbe. Ha azonban olyanok az üzemi körülmények, hogy az acélszalagnak részben pl. 25C G°-os fütőzónán, részben pedig szobahőmérsékletű hütőzónan kell áthaladnia, úgy ez már lényeges problémát jelenthet. Egy ilyen konkrét feladatot több külföldi gépgyártó cég közül jól csupán az egyik cég tudta megoldani, mégpedig a meghajtásnál alkalmazott apró fogasokkal. A többi cég megoldásánál is működött ugyan a berendezés, de az az acélszalag váltakozó nagyfokú kontrakciója és dilatációja *5
