Lenkovics Barnabás - Székely László (szerk.): A Szerzői Jogi Szakértő Testület szakvéleményeinek gyűjteménye 3. 1990-1996 (Budapest, 1998)

III. A közös mű

3.5. Közös zenei mű

SzJSzT 26/96.

Fővárosi Bíróság 8.P.25.651/1993/21.

G.G. felperesnek M.S. és társai alperesek ellen szerzői jogdíj megfizetésére kötelezés iránt indított pere.

A Bíróság kérdése:

A felperes által saját szerzeményének nevezett dalok zenéjét ő szerezhette-e, tekintettel arra is, hogy dobon játszott a zenekarban és nincsen zenei végzettsége, de abban az időben több mint egy évtizede zenélt.

Az Eljáró Tanács válasza:

Tekintettel arra, hogy sem a C., sem a későbbi B. együttes zeneszámai nem rendelkeznek olyan egyedi, sajátos alkotói jellemvonásokkal, amelyek alapján következtetni lehetne a szerzőségre, ezért az Eljáró Tanács nem tudja valószínűsíteni, még kevésbé állítani, hogy a felperes által saját szerzeményűnek nevezett dalok zenéjét ténylegesen ő szerezte.

A Bíróság kérdése:

A közös alkotásiaknak állított dalok a C. együttes szerzéskori (1990-91), vagy ahhoz közeleső időben keletkezett dalaihoz hasonló felépítésű és hangszereltségű dalok voltak-e, s ha igen, úgy közös szerzeményűnek minősülhetnek-e.

Az Eljáró Tanács válasza:

.Az Eljáró Tanács a szóban forgó zeneszámokat illetően arra a megállapításra jutott, hogy azok a műfajta jellemző, többévtizedes zenei közhelyeken alapulnak. Tehát hasonlóság csak a zenei sablonok használata miatt állapítható meg és nem szerzői illetve hangszerelői jellemvonások alapján. Az ilyen művek általában a zenekarok közös munkája eredményeként születnek meg. E dalok jellemzőit figyelem bevéve kijelenthetjük, hogy bármely ilyen stílusban játszó együttes bármely tagja bármikor írhatta bármelyiket. Pusztán a rendelkezésre álló hangzóanyagok vizsgálata alapján rekonstmálhatatlan, hogy ki mivel és milyen mértékben járult hozzá a v itatott zeneszámok megalkotásához.

80