Lenkovics Barnabás - Székely László (szerk.): A Szerzői Jogi Szakértő Testület szakvéleményeinek gyűjteménye 3. 1990-1996 (Budapest, 1998)
V. Szerzői jogbitorlás
felperesnek a vagyoni eredményből való részesedés iránti igénye nem alapos. A kártérítési igény elutasítását kérte, arra hivatkozva, hogy felperes annak alaposságát nem bizonyította. A szerzői díjjal kapcsolatban 40.000,- Ft erejéig ismerte el a felperesi igényt, ezt meghaladóan annak elutasítását kérte. A Bíróság a felperes keresetét részben találta alaposnak. A megyei Bíróság a felperes díjigényét összegszerűségben alaposnak találta, alperest a felperes keresetének megfelelően 160.000,- Ft szerzői díj, valamint bírság fizetésére kötelezte. Nem tartotta alaposnak a felperesnek a vagyoni eredményből való részesedés címén támasztott igényét és kártérítési igényét sem. Az elsőfokú Bíróság ítélete elleni fellebbezésében a felperes annak megváltoztatását és a keresetének való teljes helyt adást kérte. Fellebbezésében hivatkozott az elsőfokú eljárás során előadott jogi álláspontjára azzal, hogy a feltárt tények alapján nemvagyoni károsodása megállapítható, illetve önmagában az, hogy a példányszám a cikkek közzététele folytán nem növekedett, még nem ad alapot a vagyoni részeltetés megfizetésére irányuló keresete elutasítására. Az alperes fellebbezésében az ítélet részbeni megváltoztatását, 40.000,- Ftot meghaladóan a felperes keresetének az elutasítását és a bírság összegének a leszállítását kérte. A felperes fellebbezése részben alapos, az alperes fellebbezése alaptalan. A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú Bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett rendelkezését részben megváltoztatva az alperes által fizetendő marasztalás összegét 290.000,- Ft-ra felemelte, a bírság összegét 90.000,- Ft-ra leszállította. Az elsőfokú Bíróság helyesen állapította meg, hogy az alperes a jogosulatlan felhasználás következtében köteles az Szjt. 53.§-ának (1) bekezdése alapján a jogszerű felhasználás fejébe járó jogdíjat megfizetni. Ennek összege meghatározásánál azonban részben tévesen értékelte a Pesti Hirlap főszerkesztőjének nyilatkozatát. Eszerint ugyanis a Pesti Hírlap csak a cikk első közléséért fizetett volna 90.000,- Ft szerzői jogdíjat. A felperes tanulmánya a Zárt kör c. folyóiratban az alperesi közzétételt megelőzően már nyilvánosságra került, közölve lett. A Zárt kör c. lap impresszuma szerint nyilvános, postautalványon előfizethető sajtóterméknek minősül. Ezért a tanulmány megjelentetése e sajtótermék első közzétételnek minősült. A második, illetve a további közlés tehát nem minősült első közlésnek és az ilyen utóközlés minden esetben alacsonyabb szerzői 147
