Lenkovics Barnabás - Székely László (szerk.): A Szerzői Jogi Szakértő Testület szakvéleményeinek gyűjteménye 2. 1978-1989 (Budapest, 1991)
V. A szerzői jog megsértése
delkezésére. Tartalmilag vizsgálva ez a két rész nem áll egymással olyan szerves kapcsolatban, hogy egyik a másik nélkül önállóan ne lenne megjelentethető anélkül, hogy a második rész hiánya az első rész értékét csökkentené, különös tekintettel arra, hogy a második részben a szerző 1974. évben folyóiratban közölt cikk állításaira kívánt válaszolni. Az első rész ezek szerint a címének megfelelő, önálló dolgozatnak is tekinthető. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a felperesi szerző a két témát egymáshoz kapcsolva kívánta tárgyalni dolgozatában. A Kiadó természetesen eltérő véleménnyel is lehet és a kéziratot visszautasíthatja, az eredetitől eltérő közlés viszont kétségtelenül érinti a szerző személyéhez fűződő jogait. A kérdéstől függetlenül a kézirat második részének elhagyása , ,a felperes értékelését” azért érintheti hátrányosan, mert az alperesi kiadványban leközölt szöveg (165. old. 3. bekezdés) kifejezetten utal arra, hogy a szerző itt válaszol S. T. újabb kritikai megjegyzéseire. Ezt a részt viszont az olvasó nem találja meg. A fentiek szempontjából a Testület annak nem látja különösebb jelentőségét, hogy az alperesi kiadvány kis példányszámban jelent meg és meglehetősen szűk körben került terjesztésre. ítéletében az elsőfokú bíróság megállapította: az alperesek megsértették a felperes szerzőnek személyhez fűződő jogait azzal, hogy a tanulmányt egy rész elhagyásával tették közzé, s ennélfogva a közölt szöveg belső összhangja hiányos. Ezért az alpereseket arra kötelezte, hogy a sorozat következő kötetében a jogsértés megállapítását tartalmazó, meghatározott szövegű közleményt tegyenek közzé, a felperesnek ezt meghaladó keresetét pedig elutasította. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes jelentett be fellebbezést. Kérte, hogy a Legfelsőbb Bíróság az alpereseket a kiadványsorozat következő kötetében a kihagyott részek megjelentetésére is kötelezze. Az elsőfokú ítélet marasztaló rendelkezését a felek egyike sem támadta fellebbezéssel, e részben tehát az elsőfokú ítélet jogerőre emelkedett (Pp. 228. § (3) bek.). A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, megfellebbezett rendelkezését helyben hagyta. Indoklás szerint: Helyesen foglalt állást az elsőfokú bíróság abban a kérdésben, hogy a felperesnek személyhez fűződő szerzői jogait az alperesek megsértették, s hogy ennélfogva a felperes igényelheti ennek megállapítását és megfelelő elégtétel adását (1969. IQ. tv. (Szjt.) 52 §-a (1) bekezdésének a) és c) pontja). De helyes az az álláspontja is, amely szerint az alperesek nem kötelezhetők arra, hogy a közölni eredetüeg sem szándékozott részt újabb kiadványukban közöljék. Ilyen polgári jogi igény támasztását ugyanis az Szjt-nek a szerzői jog megértésének következményeiről rendelkező 52. §-a nem teszi lehetővé. Ebben a vonatkozásban a Legfelsőbb Bíróság utal arra is: a felek nem kötöttek a szóban forgó tanulmány 81
