Lenkovics Barnabás - Székely László (szerk.): A Szerzői Jogi Szakértő Testület szakvéleményeinek gyűjteménye 2. 1978-1989 (Budapest, 1991)
V. A szerzői jog megsértése
ugyanis az Szjt. alkalmazásában a 9/1969. (XII. 29.) MM sz. r. 16. §-a értelmében — „azt a folymatot kell érteni, amely a művet vagy annak egy részletét a nyilvánossághoz közvetíti”. Az erre vonatkozóan megszerzett (felhasználási) jog, valamint a tulajdonjog nem fedi egymást, tehát a felhasználási díj, valamint a műpéldány értéke között nemhogy egyenlőségjelet nem lehet tenni, hanem a tanács álláspontja szerint összefüggés sincsen. A műalkotás (műpéldány) értékét meghatározó főbb tényezők általában a következők: a) Az elkészült mű művészi színvonala normális körülmények között az érték szempontjából általában meghatározó, és ez bővebb magyarázatra általában nem is szorul. b) Az előbbinél is talán még nagyobb mértékben meghatározó — a tapasztalat szerint — az alkotó művészi hírneve, azaz művészi rangja, ami abban a közismert tényben nyilvánul meg, hogy a megrendelők, illetve felhasználók szívesebben vásárolnak, illetve közölnek műveket „márkás” szerzőtől, mint ismeretlentől. c) A kártérítés vonatkozásában lényeges tényező továbbá a létrehozott mű előállításával kapcsolatos költség. A fotóművészetben ilyen a nyugati import nyersanyag, továbbá a közlekedési költség, végül pedig a nemegyszer többszázezer forint értékű felszerelés amortizációja. A felperes kereseti követelésének összegét döntően az amerikai utazás költségeinek összegére alapozza. Ezzel kapcsolatban azonban el kell mondani, hogy mind a fotóművészek, mind az amatőrök egy-egy külföldi utazáson általában nem egy-két tekercs, hanem gyakran többszáz felvételt készítenek. Tény azonban, hogy az elkészült felvételeknek csak egy — gyakran elenyésző — része kerül felhasználásra. Ennek alapján az eljáró tanácsnak az az álláspontja, hogy felperest ért kár mértékének megállapításánál az amerikai utazás költségének összege egyedüli döntő tényezőnek nem tekinthető. Megjegyzi egyébként az eljáró tanács, hogy a fotóművészi tevékenységgel kapcsolatos jövedelem megadóztatásánál a jogszabály (legutóbb az 51/1981. (XI. 29.) MT sz. r.) a készkiadásokat és költségeket átalányosítva: a megállapított felhasználási díj 50%-ában (100 000,— Ft-on felül 40%-ában) szabja meg, ami azt jelenti, hogy a felperes részére megítélendő összeg fenti hányada adómentes költségnek tekintendő. Ha számbavesszük azt, hogy a felperes hosszú művészi pályája során legalább 100 000, de lehet hogy még ennél is több olyan felvételt készített, amit nem sikerült értékesítenie, a szóban forgó költségátalány nem tűnik túlzottnak. A kártérítési felelősség módja és a kártérítés mértéke tekintetében a Ptk. XXXI. Fejezete tartalmaz rendelkezéseket, amelyekből a 355. § (4) bek. ad eligazítást akként, hogy: „kártérítés címén a kárt okozó körülmény folytán a) a károsult vagyonában beállott értékcsökkenést, b) elmaradt vagyonelőnyt, 78
