Lenkovics Barnabás - Székely László (szerk.): A Szerzői Jogi Szakértő Testület szakvéleményeinek gyűjteménye 2. 1978-1989 (Budapest, 1991)
Előszó
ELŐSZŐ A Szerzői Jogi Szakértő Testület szakvéleményeiből összeállított immár második gyűjteményes kötetet tart a kezében az olvasó. Az 1970—1977 közötti időszakban adott szakvéleményekből adott válogatással (45 jogeset) nagyjából azonos terjedelmű II. kötet (1978—1989) összeállításakor 46 szakvélemény bizonyult elvi és gyakorlati jelentőségűnek, a szerzői jog időszerű problémáit megvilágító, kellően orientáló jellegűnek. A hazai és nemzetközi szakmai értékítélet egyaránt színvonalasnak és korszerűnek minősíti a magyar szerzői jogot. Az 1969. évi IQ. törvény koncepciójának és megoldásainak radikális módosítása nélkül — elsősorban a végrehajtási normák kiegészítésével, kisebb módosításaival — sikerrel törekedett megfelelni korunk — különösen a műszaki fejlődés, a nemzetközi együttműködés, a hazai gazdasági-társadalmi változások által indukált kihívásoknak. Ha a jogalkotó és a jogalkalmazó eddig sikerrel oldotta is meg a változó követelményekhez történő igazodás feladatait, ma már a szakmai közvélemény előtt nyilvánvaló, hogy időszerűvé vált szerzői jogunk viszonylag átfogó reformja. A reformot előkészítő — 1988-ban megalakult — bizottság munkája az utóbbi időben felgyorsult. A reformot megalapozó elméleti munkákon és a külföldi-nemzetközi tendenciák tanulmányozásán kívül a jogalkotó messzemenően támaszkodni kíván a hazai gyakorlatban felhalmozódott tapasztalatokra. Elsősorban a bírósági döntések tanulmányozása nyújthat kellő információt, de korántsem elhanyagolható forrás a Szerzői Jogi Szakértő Testület szakvéleményeinek gazdag tárháza, ami bizonyos szempontból még szélesebb merítésű is, mint a bírósági praxis, ugyanis a Testület nem csupán bírósági felkérésre ad szakvéleményt. Az 1970-ben létrehívott Testület — rendszeresen kiegészítve — közel 200 szakértőt tömörít a műfajok széles skáláját reprezentáló alkotók, a felhasználók képviselői és a szerzői jog specialistái köréből. A Testület szakvéleményei megalapozottak, túlnyomó többségüket az eljáró bíróságok döntéseik során figyelembe veszik. A szakvélemények iránti igény növekvő tendenciát mutat, 1989-ben a Testület bizottságai 30 esetben adtak szakvéleményt. A szakvélemények gazdag tárából válogatott — és a jelen kötetben publikált — jogesetek belső arányai is tükrözik a gyakorlat változásait. Csak néhány illusztratív adat. Az ,,új technika” kihívásaival kapcsolatos esetek száma 5 (a korábbi kötetben csupán a software minősítésével kapcsolatos, azóta — nemzetközileg is elismert — precedensül szolgáló 1972. évi bírósági ítéletet megalapozó szakvélemény kapott helyet), a rokonjogi, szomszédos jogi problémákat (ideértve az előadóművészek jogállásával összefüggő kérdéseket is) a gyűjteményben 7 szakvélemény érinti (az I. kötet 4 esetével szemben), a felhasználási szerződésekkel kapcsolatos jogvitákat 3 jogeset reprezentálja (az előző kötetben 1), míg a szolgálati művekkel összefüggő vitás kérdéseket 4 szakvélemény tükrözi (az I. kötetben ilyen jogeset egyáltalán nem szerepelt). Természetesen a szakvélemények tekintélyes hányada foglalkozik a szerzői jog „klasszikus”, értelmezési problémáival is. Abban a reményben, hogy a jól csoportosított szakvélemények alkalmasak hatályos szerzői jogunk színvonalának dokumentálására éppúgy, mint a kodifikációs reformok elősegítésére, hogy a bíróságok, a jogi képviselők, a joghallgatók, sőt a szerzői jog kérdései iránt érdeklődő szélesebb közönség számára hasznos információkat tartalmaznak, bocsátjuk útjára a Q. gyűjteményes kötetet. Budapest, 1990. december Lontai Endre egyetemi tanár, a Testület elnöke
