Lenkovics Barnabás - Székely László (szerk.): A Szerzői Jogi Szakértő Testület szakvéleményeinek gyűjteménye 2. 1978-1989 (Budapest, 1991)
II. A szerző
L. Gy. és néhai F. J. között nem határolható el pontosan, ha csak nem L. Gy. nyilatkozata szerint 30—70%-ban F. J. javára. L. Gy. és néhai F. J. ugyan nem mindenben végzett azonos érdemi tevékenységet, mert L. Gy. felülbírálta — főszerkesztőként — a néhai F. J. által megszerkesztett anyagot, az alkotójelleg tekintetében azonban ez minőségi különbséget nem eredményezett. Az alperesnek az írásbeli megbízásai bizonyos mértékig következetlenek és kissé ellentmondónak is látszanak, ez azonban — a tanács véleménye szerint — mint a saját maga szerkesztett okirat nem értelmezhető a felperesi jogelőd terhére. Ugyanakkor a tanács L. Gy. ,,tanúvallomás” át azért nem vette perdöntő bizonyítékként az érdemi munka megítélésénél alapul, mivel a felperesi társszerzői, perbevitt igény L. Gy. alperesként perbenállása nélkül a Pp. szerint nem dönthető el, így nyilatkozata ezidő szerint inkább az ellenfél nyilatkozatának minősülhet. Döntő körülményként értékelte viszont a tanács a szótár előszavának, épp L. Gy. által írt előszavának a következő kitételeit: ,,A szócikkek szerkezetének kialakítása főleg F. J. érdeme... A szótár használatához szükséges tudnivalókat F. J. állította össze.” Egyébként az előszó maga is kiemeli, hogy a szótár megvalósulását a néhai F. J. szerkesztőnek a munkálatokba való bekapcsolódása tette lehetővé, aki ,,túlnyomórészt egyedül vállalta és végezte a gyűjtőmunka folytatását”. A Szerzői Jogi Szakértő Testület a bíróság megkeresésére akként nyilatkozott, hogy a szótár szerkesztésével kapcsolatban önállóan végzett gyűjtőmunka a szócikkek szekezetének kialakítása, a szótár használatához szükséges tudnivalók összeállítása — általában olyan többlettevékenység, amely meghaladja a szerkesztői rutinmunkát és alkotó jellegénél fogva általában szerzői jogi munkának minősül. Figyelemmel a főszerkesztő, L. Gy. előadására, nevezett n. F. J.-vel együtt végzett alkotó jellegű munkának minősülő szerkesztői tevékenységet, vagyis a mechanikusan összegyűjtött szópárok önálló értelmezését, szószinonimák felhasználásával, a korszerűségnek megfelelően. Az a körülmény, hogy L. Gy. mint főszerkesztő felülbírálta F. J. érdemi tevékenységét, az általa megszerkesztett anyagot, az alkotó jelleg tekintetében minőségi különbséget nem eredményezett. Ezt a többlettevékenységet helyesen értékelte az I. r. alperes akkor, amikor L. Gy.-nek mint főszerkesztőnek, valamivel több szerzői díjat folyósított, és a szótár címlapján főszekesztőként tüntette fel. Ezt a körülményt n. F. J. a szótár első megjelenésekor nem is kifogásolta, hiszen az megfelelt az I. r. alperes gyakorlatának és a vonatkozó jogszabályi előírásoknak is. Nem járt el azonban az I. r. alperes az előírásoknak megfelelően, amikor a szótár második és harmadik kiadása alkalmával a kiadói főigazgatóság 6/1960/KF. sz. utasításának rendelkezéseit figyelmen kívül hagyta. Az utasítás UI. fejezet 16. pontja értelmében ugyanis — miután az első kiadás után négy év már eltelt — újabb négy évre lett volna köteles a szótár szerzőivel ismét szerződést kötni. Miután pedig a szótár szerzői a főszerkesztő és a szerkesztő, akikkel az első kiadásra szerződést kötött, a szerződéskötési kötelezettsége nem is képezhette volna vita tárgyát. 34
