Lenkovics Barnabás - Székely László (szerk.): A Szerzői Jogi Szakértő Testület szakvéleményeinek gyűjteménye 2. 1978-1989 (Budapest, 1991)
VIII. Az előadóművészek védelme
A lefolytatott bizonyítás eredménye alapján a Fővárosi Bíróság a keresetet az alperessel szemben megalapozottnak találta. A Planetáriumban megrendezett, per tárgyát képező produkció az 1969. évi III. tv. 1. §-a értelmében — figyelemmel az ennek végrehajtásáról kiadott 9/1969. (XII. 29.) MM sz. rendelet 1. §-ára — mint színpadi mű szerzői jogi védelemben részesül. Ugyancsak szerzői jogi védelem illeti meg az előadó művészeket és a produkciót szellemi alkotó munkával létrehozó egyéb résztvevőknek alkotó jellegű szellemi tevékenységét is. A lefolytatott szakértői bizonyítás a kihallgatott tanúk vallomása alapján a Fővárosi Bíróság a felperes követelését összegszerűen is megalapozottnak találta. Magyarországon részben a technikai haladás, részben az új művészi kifejezésformák keresésének igényéből több mint 10 éve keletkeztek olyan audiovizuális produkciók, amelyek ,,diaporáma” elnevezéssel kerültek a köztudatba. . Ez olyan — diapozitívekkel és legalább két vetítő géppel előidézett — produkció, amely a forgatókönyvben meghatározott program alapján akusztikai eszközök segítségül hívásával időbeli folyamattá szervezi az egymás után következő diaképeket. Az egyes kép a diaváltás ritmusában elveszti önállóságát, előzménnyé, egyszersmind következménnyé változik, vagyis a diaporámában a képek valamely megismerési folyamat vagy gondolati közlés dramaturgiájának engedelmeskednek. Ezt a dramaturgiát határozza meg a forgatókönyv, vagy — prózaibban szólva a vetítési és akusztikai program. A felperes évek óta sikerrel szerepel itthon és külföldön is diaporáma művekkel. A Szerzői Jogi Szakértő Testület a diaporáma elkészítéséért kialkudott díjazást nem tartotta túlzottnak. A Fővárosi Bíróság által meghallgatott tanú, a Nemzetközi Újságíró Szervezet stúdióvezetője, a később megalakult Diaporáma Szövetség elnökségének a tagja. Előadta, hogy a per tárgyát képező produkció újszerű volt, a felperes többször nyert díjat nemzetközi fesztiválon is. A jogszabály az ilyenféle produkciók díjazásáról még nem rendelkezik, a Diaporáma Szövetségnek azonban ajánlásai vannak. így olyan szerző részére, aki fesztivál díjat nyert, a vetítésért esetenként 1 000,— Ft-os díjazásra tesz ajánlatot. Egyéb vetítésre alkalmas mű esetén a legalacsonyabb díjazás esetenként 500,— Ft. A Szerzői Jogi Szakértő Testület kiegészítő véleményében az előadáson való közreműködésért a három fő részére kikötött 600,— Ft-ot a szellemi teljesítménnyel arányban állónak találta, miután a diaporáma vetítése kétszer fél órás koncentrált szellemi tevékenységet igényelt, és minőségileg különbözött az egyszerű diavetítő gépek kezelőjének munkájától. Kétségtelen, hogy a hangos reklám készítése tekintetében is írásbeli szerződést kellett volna kötni, miután ez is szellemi alkotó jellegű munka eredménye volt. Az írásbeliség elmaradása azonban nem jelenti azt, hogy az elvégzett munka után a felperest nem illeti meg a díjazás. Az I. r. alperes a reklámot felhasználta, azt a Szerzői Jogi Szakértő Testület úgy értékelte, hogy a zene a szövegek és a zörejek hatásos, és e műfajban jó színvonalú reklámanyagot eredményeztek. Ez az öt és 121
