Lenkovics Barnabás - Székely László (szerk.): A Szerzői Jogi Szakértő Testület szakvéleményeinek gyűjteménye 2. 1978-1989 (Budapest, 1991)

VIII. Az előadóművészek védelme

Ami a felperesnek azt a kereseti kérelmét illeti, hogy a bíróság tiltsa el az alpereseket a különböző díjak és kitüntetések használatától, a legfelsőbb Bíróság egyetért az elsőfokú ítéletnek azzal a megállapításával, amely szerint nem merült fel megnyugtató adat a díjak, illetőleg kitüntetések jogosulatlan használatára. Egyébként is annak a kérdésnek a megítélése, hogy ki(k) és milyen módon viselheti(k) a felperes által megjelölt díjakat és kitüntetéseket,nem a bíróság, hanem a díjakat és kitüntetéseket adományozó szervek feladata. Végül megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság: az új összetételű vonósnégyesről kiadott, s az alperesek által csatolt ismertető füzet — amelyre a felperes hivatkozik — nemcsak azt tárja az olvasó elé, hogy az együttes Kossuth-díjat nyert, hanem — ezt követőleg — azt is megjegyzi, hogy M. L. 1977. július 15. óta működik újra a kvartettben. E szövegezésből kitűnik, hogy az együttes a Kossuth-díjat még a régi összetételben kapta, s csak később vette át ismét a gordonka szólamát M. L. IV. r. alperes. Ezt az ismertetőt különben sem az alperesek adták ki, hanem az Interkoncert.

A felperes kártérítési igényének alapja csak az alperesek valamely jogellenes magatartása lehetne. Ez egyaránt vonatkozik a felperest ért esetleges vagyoni és nem vagyoni kárra. A fent kifejtettek szerint az, hogy az I—III. r. alperesek nem kívánták művészi tevékenységüket a felperessel közösen tovább folytatni és vele együtt fellépni, nem tekinthető jogellenesnek. Ennélfogva a felelősségnek a törvényben meghatározott többi feltételét (a felróhatóságot, az okozati összefüggést és a kár mértékét) nem is kellene vizsgálni.

így tehát az alperesek kártérítésben való marasztalásának nincs alapja. A felperes esetleges nem vagyoni kárával kapcsolatban a Legfelsőbb bíróság rámutat arra, hogy ilyen címen kártérítésre kötelezésnek már csak azért sem lehet helye, mert az 1978. évi 2. sz. trv. 14. §-a szerint a nem vagyoni kárral kapcsolatos felelősségi szabályokat (Ptk. 354. §) csak akkor lehet alkalmazni, ha a károkozó magatartás a törvény hatálybalépése után (1978. március 1.) történt.

A Ptk. 361. §-a alapján pedig a felperes térítést az új összetételben teljesített szerződésekért azért nem követelhet, mert a felperesek a fellépési díjat saját munkájukért, saját művészi teljesítményükért kapták, tehát jogalap nélkül a felperes rovására semmiféle vagyoni előnyt nem szereztek.

Az alperesek viszontkeresetét illetően a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a felperes külföldre küldött leveleivel megsértette az alperesek jó hírnevét. E levelekben a felperes egyrészt az együttes működésének eseményeit mutatja be, másrészt azonban olyan kitételeket használ, amelyek sértők az alperesekre. A levelekhez, illetőleg azok egyikéhez a felperes csatolta a ténylegesen elhangzott (megjelent) kritikákat. Ezekkel — amit a levelek egész tartalmából kitűnik — a felperes azt akarta elérni, hogy az együttesről a levelek címzettjeiben negatív értékítélet alakuljon ki. Ily módon tehát a felperes a levelekkel megsértette az alperesek jó hírnevét. A jogsértés megállapítását nem gátolja meg, hogy a felperes valóban megjelent (elhangzott) bírálatokat küldött meg a levelek címzettjeinek. Ezeket a bírálatokat ugyanis a felperes olyan megjegyzések, utalások kíséretében juttatta el a cím-116