Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 6. Matematikusok, az oktatás, a gépészet és a villamos vontatás alkotói, kiváló lisztvegyészek (Budapest, 1986)
Dr. Ádám András - Dr. Dömösi Pál: Kalmár László
A KVALITATÍV INFORMÁCIÓELMÉLET PROBLÉMÁI (SZÉKFOGLALÓ ELŐADÁS)* írta: KALMÁR LÁSZLÓ Az információmennyiség fogalma — néhány, kb. 20 évvel régebbi kezdeményezés1 után — 1943-ban merült fel,2 elsó'sorban a híradástechnika szükségletei folytán. Az azóta eltelt idő bebizonyította, hogy ez a fogalom nemcsak a híradástechnika számára hasznos, hanem a műszaki tudományoktól — ahol a híradástechnikán kívül elsősorban a méréstechnikában és az automatikus vezétlés tudományában nélkülözhetetlen — a számítástechnikán és a biológián keresztül egészen a nyelvtudományig és az államigazgatásig a természettudományok és a társadalomtudományok számos területén alapvető jelentőségű fogalom. Nyilvánvaló azonban, hogy az információmennyiség fogalma az információnak csak egyik, kvantitatív oldalát tükrözi és így a ráépített kvantitatív információelmélet is csak egyik aspektusát vizsgálja az információnak. Akármilyen fontos is pl. a gazdaságos és megbízható hírtovábbítás szempontjából a továbbítandó híranyag információmennyiségének ismerete, annak számára, aki a hírt megkapja, sokkal fontosabb az, vajon születésről vagy halálesetről szól-e a hír. Akármennyire fontos is, hogy valamely automata gépsor vagy izomcsoport vezérlése esetén lehetőleg semmi se vesszen el a vezérlőmű, ill. a központi idegrendszer által küldött vezérlőjelek és a visszajelentő-jelek információtartalmából a huzalos, ill. az idegpálya-vezetékekben, éppoly fontos az is, hogy a vezérlő- és visszajelentő-jelek torzítatlanul érkezzenek meg, hogy valóban a szükséges akciót válthassák ki. Hasonlóan, valamely szövegnek más nyelvre való lefordítása során nemcsak az a fontos, hogy a lefordított szöveg lehetőleg ugyanakkora információmennyiséget tartalmazzon, mint az eredeti szöveg, hanem az is, hogy ugyanazt jelentse. A példákat tetszés szerint lehetne szaporítani a tudomány vagy a gyakorlat különböző területéről; azonban, úgy vélem, már a felsoroltak is eléggé mutatják az információ kvalitatív aspektusa figyelembevételének jelentőségét. Azt lehetne azonban gondolni, hogy a matematikai információelméletre csak az információ mennyiségi oldala, az információmennyiség különböző mértékeinek és azok tulajdonságainak vizsgálata tartozik, az információ kvalitatív vizsgálata pedig minden egyes esetben kizárólag annak a tudományágnak a feladata, amelyhez az információ által éppen közvetített hír jelentésénél fogva tartozik. Ez a vélemény azonban nem veszi figyelembe azt, hogy a matematikát tévedésből szokták magyarul „mennyiségtannak” nevezni. A matematika sohasem szorítkozott tisztán kvantitatív • Elhangzott a Magyar Tudományos Akadémia Matematikai és Fizikai Tudományok 1962 június 28-i felolvasó illésén. 1 L. pl. R. V. Hartley, Transmission of information, The Bell System Technical Journal, 7 (192.8), 535-563. old. 2 C. E. Shannon, A mathematical theory of communication, The Beil System Technical Journal 27 (1948). 379 — 423. 623 — 653. old.: C. L. Shannon — W. Weawer. The mathematical theory of communication, Urbana, 1949; N. Wiener, Cybernetics, New York, 1948. I Hí. Osztály Közleményei XIJ/4 11. ábra Kalmár azon tanulmánya, amely a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjakén ti székfoglaló előadásának anyagából készült [A. 73] 77
