Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 6. Matematikusok, az oktatás, a gépészet és a villamos vontatás alkotói, kiváló lisztvegyészek (Budapest, 1986)
Dr. Ádám András - Dr. Dömösi Pál: Kalmár László
melyeket a gép közvetlenül végre tud hajtani. Ennél magasabb szinten áll a gép programozási nyelve: ez az a formalizmus, amelyen a géppel adatokat és utasításokat közlünk, s amelyen az eredményeket kiadja nekünk. Ezt a nyelvet a gép már közvetlenül „nem érti meg”. Szüksége van egy (saját gépi nyelvén megírt) fordítóprogramra, mely a program nyelven leírt feladatot lefordítja gépi nyelvre, s fordítás után (vagy egyes esetekben fordítás közben) a gépi nyelvre lefordított feladatot már végre tudja hajtani. Végül, a legfelső szinten áll a szokásos szakmai nyelv (matematikai feladatoknál a matematikai formulanyelv), amelyen a szakember (azaz matematikai feladatoknál a matematikus) kezeli számításai és következtetései anyagát. A „szakmai anyanyelviről programnyelvre történő átfogalmazás már általában számítógép-programozó szakember közbeiktatásával, azaz „emberi erővel” történik. A Varsóban 1959- ben rendezett matematikai logikai konferencián Kalmár vázolta egy általa elképzelt olyan számítógép struktúráját, amelynek „anyanyelve” közel áll a matematikai formulanyelvhez. Ez a gép tehát, amely később a szakirodalomban „Kalmár-féle formulavezérlésű számítógép” néven szerepel, fordítóprogram és programozó szakember közbeiktatása nélkül közvetlenül „megérti” és végrehajtja a matematikai formulanyelven megfogalmazott feladatot. Kalmár a későbbiekben is behatóan foglalkozott a formulavezérlésű számítógép tervezésével és elképzelései továbbfejlesztésével; idevágó [63], [64], [67], [70], [71] munkái (9. és 10. ábra) mellett műszaki terveket is készített egy ilyen géphez, és ötletei felhasználásával a Szovjetunióban (Kievben) meg is építették a gépet. A formulavezérlésű számítógéppel kapcsolatos problémákon túlmenően Kalmár igen fontosnak tartotta az említett három nyelvtípus precíz tanul-Über einen Rechenautomaten, der eine mathemaihische Sprache versteht Von László Kalmár Auf dem Warschauer Symposium September 1959 über Grundlagen der Mathematik habe ich — der Richtung des Symposiums entsprechend vom rein theoretiscnen Standpunkt aus — über die Grundideen eines Rechenautomaten berichtet, der auf eine mathematische Formelsprache programmiert werden kann, indem er die einzelnen Zeichen seines in einer solchen Sprache geschriebenen Programmes nacheinander als Befehle ausführt. Hier bericht e ich über eine praktisch mögliche Form eines solchen Automaten. Werte von (ohne Weglassen von Klammern aufzuschreibenden) Termen — z. B. ((u x d) — (/> X c))/(.t — ij) — werden mit Hilfe einer Folge von Quadrupeln von Registern LOR*, ROR„ (linke und rechte Operandenregister), OR„ (Operaiionsregister), ER„ (Ergebnisregisler) berechnet (n = 0, 1, 2, . .), deren „leerer“ Ausgangszustand verschieden von dem durch eine 7'•hl „gefüllten“ Zustand ist (auch wenn sie gleich Null ist). Werden LOR„ und ROR„ durch die beiden Operanden, ORn aber durch die Schlüsselzahl einer Operation gefüllt, so werden die Operanden in lie Eingangsregister des für die Berechnung des Operationswertes bestimmten Pechen-9. ábra A „Kalmár-féle formulavezérlésű számítógép” egyik ismertető tanulmánya [A. 67] 72
