Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 6. Matematikusok, az oktatás, a gépészet és a villamos vontatás alkotói, kiváló lisztvegyészek (Budapest, 1986)
Pénzes István - Dr. Gruzl Ferencné: Gruzl Ferenc
A második búzakatasztert — célunktól távol lévén — nem ismertetjük. Annyit azonban érdemes megjegyezni, hogy Hankóczv az új adatokat a bécsi körzetbeosztás szerint ismertette. Hozzátehetjük: az 1928. évi búzatermésből 18,85% volt a legjobb minőségű, 64.10%-ot találtak önmagában megfelelőnek, 17.05% pedig olyan volt, amelynek minőségét — például a legjobb minőségű búza hozzáadásával — tanácsos volt javítani. A harmadik búzakataszter, avagy ahogyan a szerzője nevezte: „termelési térkép ’, Grazi Ferenc nevéhez fűződik. Ellentétben a föntebb említett „Búzanapok’’ adataival, a Grazi-féle térkép — tudomásunk szerint — nem került nyilvánosságra. Következményként 17. ábránk a közzététel első alkalma. A térkép készítésének előzményeit és körülményeit nem ismerjük. Jelenleg mindössze annyit tudunk, hogy a munkát Grazi Ferenc 1940-ben kezdte meg. Majd a kész térképet 1941. október 27-én mutatta be a Földmívelésügyi Minisztériumban. Még egy bemutatóról tudunk. Mégpedig a Magyar Molnár Céh 1941. december 14. ülésén, „Az 1941. évi termésű búzák minőségé’’-ről tartva előadást, szólt a térképről is. mi több. közszemlére is kitette, ám hangsúlyozta, hogy az akkori közleményben nem jelenhet meg. Nyilván a háború megkötöttségei érvényesültek. Az elmondottak ismeretében jogos a kérdés: Mi indokolta az új térkép összeállítását \ Természetesen nemcsak az, hogy 1928-hoz viszonyítva megváltoztak az ország határai. Grazi Ferenc ennél többre törekedett. Itt emlékeztetnünk kell arra az egykori törekvésre, mely szerint a búzavásárlás rendszerének megjavítását tervezték. Oly értékesítési módszert kívántak megvalósítani, amelynél a búza árából nemcsak a malmi-, hanem a sütőipari értéket is kifejezték volna. Persze ehhez adottaknak kellett lenniök a technikai föltételeknek. Ezek viszont akkoriban megvalósulóban voltak. A nagyobb körzetek laboratóriumai már működtek, ahogyan erről az életrajzi adatoknál szóltunk. Eképpen a Grazi-féle búzatérkép a tervezett minőség szerinti terményátvétel általános mutatója lett volna. A térképről ugyanis leolvasható, hogy az ország mely tájain azonosak a termesztési viszonyok. Ebből kiindulva, ha akár minőségi-, akár mennyiségi hiányosságot tapasztaltak, akkor adott volt a beavatkozás alapja. Választ adott a térkép arra is, hogy az 1940-es évek elején az ország mely vidékein termesztették a legtöbb és legjobb búzát. A térkép tehát kijelölte azokat a vidékeket, ahol érdemes a búzatermesztést szorgalmazni. Nyilván a hangsúly a legjobb minőségű búza termesztésén volt. Mindazonáltal a térkép készítőjének, az említettek mellett, az a legfőbb érdeme, hogy a legalkalmasabb körzeteket a talaj adottság, a csapadékviszonyok és a megfelelő hőmérsékletek együttes figyelembe vételével jelölte ki. Az elmondottak kiegészítéseként megjegyzendő, hogy az 1940-es évek elején, a mind jobb minőség érdekében. 20—25 Pengő/100 kg búzaár mellett, a gazda már a 80 kg/hektoliter súlyú búzánál métermázsánként 1,— Pengő 653
