Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 6. Matematikusok, az oktatás, a gépészet és a villamos vontatás alkotói, kiváló lisztvegyészek (Budapest, 1986)

Pekár Zsuzsa - Pénzes István: Pekár Imre

ban átrakták hajóra. Fordított műveletre nem gondoltak, vagy ha igen, akkor ennek a lehetőségét nem teremtették meg.

A gépezet 50 t/h teljesítőképességgel dolgozhatott.

Két sínpárra érkeztek a szállítmányok. Mind a két vágány nyomvonalát átvezették az elevátoron. Részben a serleges felvonók, részben a sínpárok helyzetéből megállapítható, hogy egyidőben 12 vasúti kocsi ürítésére teremtettek alkalmat. Megtehették. Hiszen egy-egy vasúti fogadógarat befogadóképességét 10 tonnára, azaz a vasúti kocsiéval azonos nagyságúra választották. Ezzel kellő folyamatosságot teremtettek. A vasúti kocsi tartalmát a garatból 12 perc alatt a tárolótartány valamelyikébe továbbíthatták.

A gépezet, akárcsak a budapesti elevátornál, könnyen felsorolható. 6 db ,,fő” serleges felvonót választottak teljes hosszúságúra, a garatoktól a legfelső szintig. Ezekről a termény külön-külön (összesen 6 db) önműködő mérlegre folyhatott. Mérés után forgócsöves elosztók következtek, végül a torlóhelyül kiválasztott ,,caisson”. Hosszanti szállítószalaggal is bírt a gépkezelő. Forgatásnál, például, a serleges felvonók szalagra dobhatták a terményt, ahonnan — mozgatható ledobókocsin és forgócsöves elosztókon át — bármelyik tartályba eljuthatott a termény.

Ámbár az ábráink nem mutatják, de a Ganz-gyári leírás szerint forgatásnál tarárt (nagyság és fajsúly szerint tisztító gépet) is bekapcsolhattak a munkamenetbe. Minden valószínűség szerint a tarámak is 50 t/h lehetett a kapacitása. A Ganz-katalógussal némileg ellentétben, a hivatkozott, Fiúmét ismertető mű a gabonatisztítást másként ismerteti. Ezt olvashatjuk: ,,A berendezés négy egyforma részből áll, melyek mindegyike önállóan működik. Mindegyikben van több finom és goromba szita [rosta], négy osztályozó henger és nyolcz trieur [konkolyozó]”. (lm. 257. p.)

Három gépvonal — serleges felvonó és önműködő mérleg együttes sora — szolgálta a hajótöltést. Az elmondottak folyamányaképpen 3x50 = 150 t/h hajótöltéssel élhettek. Éppen az utóbbiakat segíthették az ún. „tetőelevátorok” (3 db). Tudniillik ezek a tárolótartányok felső szintjétől a 28. ábrán látható három kis toronyig emelhették a gabonát.

1891-ről lévén szó, külön nevezetessége a fiumei elevátornak a villanymotoros géphajtás. Külön-külön villanymotort kaptak a serleges felvonók (á 10 LE). És még 2 db 20 LE-s villanymotor hajtotta az egyéb gépeket. Áramot a fiumei erőműtől kaptak.

Ekkora „szabadságfokkal” akár mind a három főműveletet (átvétel, kiadás, forgatás) gyakorolhatták. Mindezt a legegyszerűbb, könnyen áttekinthető berendezéssel !

Az előzőek olvastán magától értetődőnek tűnik az elevátor villamos világítása. Kívül két ívlámpát égettek, nyilván az éjszakai hajótöltéshez. Épületen belül viszont 70 izzólámpával világíthattak.

597