Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 6. Matematikusok, az oktatás, a gépészet és a villamos vontatás alkotói, kiváló lisztvegyészek (Budapest, 1986)
Dr. Ádám András - Dr. Dömösi Pál: Kalmár László
Abból, amit eddig láttunk, oly tudósi egyéniség képe bontakozik ki, akiben egyaránt magas fokban voltak meg ellentétesnek tekinthető személyes tulajdonságok. Egyrészt olyan területet művelt kiváló szinten, amely rendkívüli mértékű elmélyedést, befelé fordult munkastílust, a lényegre irányuló éleslátást követel, ö emellett — talán paradox módon — élénk modorú, gyakran sziporkázóan szellemes, a kisebb-nagyobb részletkérdésekre is fogékony, hangulati hullámzásoktól nem mentes, sajátosan közvetlen egyéniség tudott maradni. Világos a mondottakból, hogy sokoldalú munkája milyen roppant szellemi teljesítmény volt. Emellett a ő matematikusi mivoltán túl is gazdag életet élt. Utalunk ezzel arra is, hogy jártas volt a természettudományokban, irodalomban, zenében, és hogy sok elmesport jellegű társasjátékot ismert, de elsősorban arra a szerepre gondolunk, amely mint nagycsaládú apára és nagyapára hárult reá. Árvay Erzsébettel 1933-ban kötött házasságából három leánya és egy fia született (1938 és 1947 között). A pótolhatatlan veszteséget, ami a matematikusi pályára készülő középső lányának halálával következett be 1963-ban, az egymás után érkező unokák fölötti öröm enyhítette.9 Azzal, hogy munkássága utolsó szakaszában Kalmár László érdeklődése főként a számítástudományra összpontosult, olyan területen fejthetett ki működést, ahol természetes, a tárgy jellegével összhangban álló módon élhette ki a személyes kontaktusokra való hajlamát, hiszen itt mérnökökkel és egyéb nemmatematikus szakemberekkel is együttműködésbe került, akiknek az elvont matematikai publikációk tanulmányozása nem volt kenyere. Kalmár e téren kifejtett közösségi működésének maradandó, kézzelfogható eredménye maradt reánk: a magyar számítástechnikai kultúra. Élete utolsó húsz-huszonöt évében az hatotta át főcélként a tudományos közéletben való szereplését, hogy a matematikusokat a számítástudomány (és azzal közeli kapcsolatban áló matematikai területek) művelésére buzdítsa, és irányítsa ilyen irányú tevékenységüket* hogy agitáljon a számítógépek beszerzése és építése mellett, valamint hogy előmozdítsa a gépek alkalmazását a tudomány és a gyakorlat különféle területein. (Az ötvenes években a kibernetikát elítélő ideológiai felfogást is ki kellett védenie.) Mindezekben nagyságrendekkel rosszabbul állnánk az ő lankadatlan erőfeszítései nélkül. Valamennyi magyar szakember, akinek működése a számítástudományra és -technikára irányul, Kalmár Lászlóra mint mesterére emlékszik, és túlzás nélkül elmondhatjuk, hogy a számítástudomány elméletének és gyakorlatának az a fejlettsége, amelyet Magyarországon napjainkban elértünk, személyesen az ő tevékenységéből eredt. (A szerk. kiemelése) 9 Első unokája 1968-ban született; 1965 és 1976 között további négy unokának érte meg a születését. 57
