Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 6. Matematikusok, az oktatás, a gépészet és a villamos vontatás alkotói, kiváló lisztvegyészek (Budapest, 1986)
Pekár Zsuzsa - Pénzes István: Pekár Imre
A budapesti elevátort 1880 és 1883 között építették. A gépészeti berendezés a Ganz-gyárból került ki, épp úgy, mint a fiumei elevátoré. Bár egy-két kivétel is volt, például mérlegeket a Ganz-gvár nem gyártott, de az összesség nézőpontjából ez a besegítés elenyésző. A budapesti elevátor kb 40x110 m alapterületén 290 db tárolócellát építettek, tíz egyenlő csoportra osztva. Minden 29-es csoportban nyolcféle cellanagyság létezett. A 290 cellába 36 046 köbméternyi gabonát raktározhattak. Emellett a földszinten mintegy 1000 m2, a középemeleten közelítőleg 2000 m2 szabaddá hagyott területen tárolhattak zsákos gabonát , egy méternyi gabonaréteggel számolva, 0,82 t/m3 fajlagos tömegű gabona esetén a befogadóképesség elérhette a 32 000 tonnát. A tárház földszintjén (25. és 26. ábra) négy vasúti vágány volt, egyidőben tehát 15—16 vasúti kocsit üríthettek vagy tölthettek. Hasonlóan ehhez, a vá-25. ábra A Budapesti Elevátor keresztmetszete 591
