Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 6. Matematikusok, az oktatás, a gépészet és a villamos vontatás alkotói, kiváló lisztvegyészek (Budapest, 1986)
Pekár Zsuzsa - Pénzes István: Pekár Imre
1. A simító (d e f) formája és anyaga. 2. A nagyobb üvegsimító (abc) formája és anyaga. 3. A tábla, a le vágó-eszköz és vizes edény alkalmas kiképzése, ezek alkalmazása.” Az eredeti, német nyelvű szabadalmi leírásban az alábbi igénypontok (1. a 18. ábrán) át vannak húzva. Mi azonban a teljesség kedvéért ezeket is közöljük: ,,Az eljárást illetó'en a következőkre igénylem a saját találmány megállapítását : 4. Az eljárás általános alkalmazása, mint ahogy azt a fentiekben leírtam, de különösen: a) a simítóval keltett azon hatás, mellyel a lisztcsíkokat egyenletes és egyenlő tömörségűre nyomja; b) a domború, sima lisztfelület előállítása himbáló nyomássá és simítással; c) a közönséges vagy desztillált vízzel feltöltött edény használata és a lesimított minták előírásos vízbe mártása; d) kén- vagy salétromsav adagolása a vízbe, hogy a lisztben lévő epidermiszdarabkákat jobban láthassuk. Bécs, 1876. április 10. Pékár Imre s. k. A fenti törléseket sajátkezűleg végeztem Pékár Imre részére. Bécs, 1876. május 31. A meghatalmazott: Winkelmann Előttem: Dr. Urbantsik (olvashatatlan keresztnév) ’76/V/31. Eddig a nagyjelentőségű szabadalom eredeti leírása! A szabadalomnál azonban sokkal részletezőbbek azok a röplapok, melyeket jó néhány utalás szerint 29 nyelvre lefordítottak60. Ezek egyikéből (21. ábra), a német nyelvűből, például, megtudhatjuk, hogy Pékár Imre látszólag lényegtelen megfigyelésekből kiindulva, évekig tartó, céltudatos kísérletekkel és alapos vizsgálatokkal tett szert liszt vizsgálatának pontos kiindulópontjaira. Az árról is tájékoztat a röplap. Eszerint valamely malom évi teljesítőképessége volt a mérvadó. Mégpedig — a szabadalom egyszer s mindenkorra szóló megvásárlásaként — minden vámmázsa (= 50 kg) évi malomkapacitás után 0,1 osztr. értékű krajcárt kellett fizetni. Amennyiben a malom 100 000 vámmázsa/év nagyságú volt, úgy 100 osztr. értékű forint illette meg a feltalálót. A röplap számos használó véleményét közölte. Legérdekesebbnek Haggenmacher Károly (1835—1921) véleménye tűnik, ez — Pékár Zsuzsa fordításába — a következő: ,, Vizsgálati jegyzőkönyv Pékár lisztvizsgáló eljárásáról. 1. sz. próba. A 4. és 5. számú friss őrletű lisztből mintát véve, és ezeket egymással összehasonlítva, mint ismeretes, lényegtelen színkülönbözetet észlelünk. Ezzel szemben Pékár úr eljárása szerint tett próba jellegzetes színkülönbözetet mutat. 569