Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 6. Matematikusok, az oktatás, a gépészet és a villamos vontatás alkotói, kiváló lisztvegyészek (Budapest, 1986)

Pekár Zsuzsa - Pénzes István: Pekár Imre

borító összefoglalást. A „Földünk búzája és lisztje” 13. oldalán a következőket olvashatjuk:

„Ezek [azaz a héjazat] eltávolítására, különösen a kemény, aczélos búzánál csak egy mód van, t. i. a successiv- [fokozatos, egymásutáni] vagy gríz-őrlés azon alakjában, a mit azt a száraz őrlésnél a Széchenyi István által 1839-ben alapított pesti József-hengermalom megalkotta. Ezen malom eltérőleg a bécs-vidéki grízőrléstől, melynél még 1850-en túl is nedvesített búzával dolgoztak, a száraz búzát kezdte fokozatosan apróbbra (grízre) törni, s a hámoktól ez úton megszabadítani, nyervén részben egészen tiszta, hámoktól ment, s a belső lisztadó andospermből álló gríz-szemeket, melyeket minden további gond nélkül egészen lisztté lehetett őrölni, részben pedig kis grízszemeket, melyek még a már említett szívós testa, tegmen és membranum embryonale, három hámból és egy kis rész belső, lisztadó magfehérjéből, endospermből állottak. Ez utóbbiakból a malom successiv rendszerű törés, illetőleg bontás folytán a barna lisztet adó hámok felőrlése nélkül az endospermikus részeket ismét lisztté őrölte ki.”

Valamivel későbbi fejlődési állapotot ismertet Bure hard-Béla váry Konrád. Ezt — az előzőeket jól kiegészítő leírást — lábjegyzetben idézzük54.

Akár a „Földünk búzája és lisztje’ egészére, akár a fenti idézetre, mint részletre gondolunk, tapasztalhatjuk Pékár Imre átlagon felüli, világegészet átfogó műszaki műveltségét. Éppen ezekből adódóan szinte természetesnek hat az a tény, hogy az István malom teljesítőképességét — a munkamenet és a munkaszervezés jobbá tételével — csaknem megkettőzte. Mint ismert, ez a kettőzés sem bizonyult elegendőnek. Az 1871-ben őrölni kezdő új malommal azután csaknem másfélszeresével növekedett az őrlőképesség, elérve az évi 190 000 métermázsát.

*

Még egy nem lebecsülendő műszaki vívmány fűződik Pékár Imre debreceni éveihez, mégpedig az 1870-ben bevezetett-megvalósított gázvilágítás. Aligha kell bizonygatni, hogy a gázvilágítással mennyire jobbá váltak a látási viszonyok, összevetve a régebbi petróleumos lámpákkal. Csökkent a tűzveszély is.

Az előző, kétségtelenül technikatörténeti jelentőségű tényen túl, a ránk maradt iratnak (16. ábra) személyi vonatkozásai is vannak. Következőleg nemcsak a debreceni malmok világítási viszonyai lettek jobbak, hanem a kézirat révén mi is jobb megvilágításban látjuk Pékár Imre tisztes, egyenes és kemény jellemét. A kéziraton a következők olvashatók:

iAlolírt elismerem, hogy az Augsburgi gáz Társulat részéről, a Debreceni ingyen iskoláztatás javára adományozott, és T. Pékár Imre úrtól megküldött kétszáz 200 frtot az illető helynek átszolgaltatás végett kezemhez vettem. Debreczen Aug. 20. 870. Kovács Lajos főgondnok.”

Az elismervényre Pékár Imre az alábbiakat írta:

„Ezen 200 frttal a debreczeni gázgyár Igazgatója Jansen akart megvesztegetni akkor midőn az István malomba a gázt bevezettem. — Miután a visszaadás alkalmával kellő nyugtát nem akart adni az ingyen iskolázás alapjára adományoztam a Gázgyár nevében!” *

*

56*

563