Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 6. Matematikusok, az oktatás, a gépészet és a villamos vontatás alkotói, kiváló lisztvegyészek (Budapest, 1986)
Pekár Zsuzsa - Pénzes István: Pekár Imre
Pékár Imre az új családi kapcsolatok folytán úgy érezte, hogy életpályája spirálmenetében most utolérte Haggenmacher Henriket, akit kezdő mérnök korában mint malomtulajdonost, elérhetetlen magasságokban vélt maga felett. Napról napra távolodó szelleme abban a boldogító tudatban készülődött utolsó útjára, hogy a két család egyesüléséből újabb sikeres magyar generáció lát majd napvilágot. Szerencséjére nem látott a jövőbe, mert a sors másképp határozott.47 1922-ben egészsége rohamosan gyengült48, bár szellemileg mindvégig éber maradt. 1923. 07. 12-én fejezte be földi pályafutását.49. A Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Bank 1923. évi 51. sz. üzleti jelentésében. br. Madarassy Beck Miksával, a bank elnökével egyidejűleg búcsúztatta Pékár Imrét. Kortársak voltak és bank elsősorban kettőjük párhuzamosan futó kiváló munkájának köszönhette nagyságát. A sajtó is méltatta pályafutását. A Kerepesi temetőben a kripta előtt utolsónak Ilosvay Lajos, a Magyar Tudományos Akadémia igazgatója mondta el a végső búcsú szavait. De az idő múlása nem kíméli az emlékeket. A kriptát hozzá nem értő, avatatlan kezek 1945 után megsemmisítették (15. ábra). A malomipari találmányt leváltja majd egy újszerűbb eljárás. A ,,Földünk búzája és lisztje” című mű, amely 100 évvel ezelőtt oly nagy kihatású volt, ma már csak könyvritkaságnak számít. A Magyar Leszámítoló Bank emlékét, a múltban oly nagy fontosságú áruosztály szerepét ma már csak a közgazdasági irodalom és a bank „Üzleti jelentései” őrzik a könyvtárakban. A Pékár név férfiágon 1969-ben Pékár Jánossal kihalt. A „Pékár Imre” jelzésű műtárgyak szétszéledtek az egész világon, és ha a törékeny tárgyak meg is semmisülnének, az arany, azüst, bronz és ónedények valahol talán megmaradnak és még a föld alatt is őrizni fogják Pékár Imre nevét és annak a kornak emlékét, amelyben élt. VI. Pékár Imre Debrecenben Pékár Imre 1864-ben műszaki felügyelői megbízatással lépett a debreceni István gőzmalom kötelékébe és 1871-ben nevezték ki három esztendőre szóló szerződéssel műszaki igazgatónak. Életrajzából és a debreceni István malomról írt monográfiákból tudjuk, hogy működésének első időszakában felújítatta, részben kicseréltette a malom elavult fölszerelését, majd a munkamenet és munkaszervezés javításával 1864 és 1870 között több mint kétszeresére emelte a malom kapacitását. 1869-től 1871-ig fölépítette és üzembe helyezte a társaság második nagy gőzmalmát, mellyel az őrlőképesség elérte az évi 190 000 métermázsát. A debreceni István gőzmalom őrlési módszerének adatai nem állnak rendel-555
