Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 6. Matematikusok, az oktatás, a gépészet és a villamos vontatás alkotói, kiváló lisztvegyészek (Budapest, 1986)

Pekár Zsuzsa - Pénzes István: Pekár Imre

megnősült, és így elcsendesült körülötte az élet. Magányában érdeklődési körét a művészet és a műgyűjtés határozta meg. A századforduló utáni években a műgyűjtés már nemcsak kedvtelése, hanem életének kiegészítő része lett. Most már nem csak a munka, de műtárgyak felkutatása és megszerzése lett életének vezérfonala, mint mindig újat kereső egyéniségének, rejtett énjének, szépérzékének kirobbanó megnyilvánulása.

Társaságba nem járt, egyedül Wartha Vince műegyetemi tanárral, de főképp Csányi Károllyal, az Iparművészeti Múzeum igazgatójával tartott fenn szoros baráti kapcsolatot. Múzeumszerű lakása a Lónyai u. 17. sz. alatti Heinrichházban volt. Vitrinek hosszú sorában, mennyezetig érő polcokon kb. 2000 darab műtárgyat sorakoztatott fel, melyeket nemcsak nagy felkészültséggel, de mai napig is megfejteden ösztönös megérzéssel gyűjtött össze. Műszaki és közgazdasági pályafutása után ez lett harmadik felvonása életének, melyben ugyancsak elérte a legmagasabb szintet.

Különös módon minden egyes műtárgyát szignálta. Porcelán, fajansz vagy üveg tárgyaira olyan ismeretlen vegytintával írta rá nevét, a fellelés helyét és időpontját, mely kitörölhetetlen; fémből készült tárgyaira pedig bevésetté ugyanezen adatokat. A ,.Pékár Imre” jelzésű műtárgyak ma már szétszóródtak Európában, Amerikában, Kanadában és a műgyűjtők féltett ritkaságait képezik. Budapesten például az Iparművészeti Múzeumban több száz ,,Pékár Imre” jelzésű tárgyat őriznek.

Nagyon sokat utazott, és így nemcsak a szakirodalom révén, de a gyakorlatban is sokoldalú képzettségre tett szert.

Érdekes módon gyűjtőszenvedélyét sem képek, sem bútorok nem vonzották, hanem elsősorban edények. Mindenfajta edényt gyűjtött, ezüst, arany, ón, porcelán, fajansz, üveg tartókat, csészéket, kannákat, serlegeket, tányérokat — tekintet nélkül eredetükre. Egyedüli kritérium antikvitásuk volt. Legnagyobb egyöntetű gyűjteménye patikaedényekből állt. Kapacitására és szellemi képességeire jellemző, hogy 64 éves korában vette az első patikaedényt és szinte rejtélyes, ösztönös magabiztossággal az ezután következő években több mint 1000 darabot hozott be az országba anélkül, hogy akárcsak egy utánzat vagy hamisítvány lett volna közöttük40.

1907-ben fokozódó bronchitise annyira legyengítette, hogy télen át két és fél hónapot Egyiptomban kellett töltenie. AlexancLriából Kairóba, majd Luxorba ment, végül Assuánban töltötte el szabadsága legnagyobb részét. De ezidő alatt is állandó kapcsolatot tartott fenn a Leszámítoló Bankkal és a tőzsdével41.

Pékár Imre 1907-ben érte el a Leszámítoló Banknál eltöltött munkásságának 25. évét. A bank igazgatósága ez alkalomból 1907. 11. 08-án kelt szerződés és jegyzőkönyv formájában biztosította őt arról, hogy a vezérigazgatósági állástól való megválása vagy halála esetén legalább 200 000,— korona de legfeljebb 300 000,— korona végkielégítést fog fizetni. Nyugdíjazására azonban csak 1909-ben 70 éves korában került sor, amikor júniusban betegsége olyan

551