Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 6. Matematikusok, az oktatás, a gépészet és a villamos vontatás alkotói, kiváló lisztvegyészek (Budapest, 1986)
Pekár Zsuzsa - Pénzes István: Pekár Imre
idegenből jött Ganz Ábrahám, Mechwart András és Haggenmacher Károly mellett Pékár Imre volt az egyetlen magyar származású feltaláló a hazai malomipar 1860—70 éveinek történetében, akinek nevét világviszonylatban is elismerték. Ennek ellenére a „Debreceni Nemes Kalmár Társaság” [46. címlap] magatartása17 szinte rákényszerítette őt, hogy újra önállósítsa magát és új utakra térjen. Ez volt szerencséje. Ugyanakkor az István gőzmalom sikertelen üzletviteli politikája teljesen új irányba, a pénzügyi és közgazdasági kérdések tanulmányozására terelte figyelmét, ami viszont megvetette későbbi bankpályafutásának alapjait. Mi sem jellemzőbb mint az a levélrészlet, melyben 1878 decemberében megmagyarázza nénjének önállósítása, találmánya érdekében tett útjainak célját és azt a nagy kockázatot, melyet magára vállalt: ,,Igaz, tettem ezt, hogy különösen megmutassam az ócsárló Debreezennek hogy igenis mindig tudok még dolgozni, csak alkalom, tér legyen hozzá.”18 Nem vitás, hogy a Debrecentől való elszakadás nagy megpróbáltatást jelentett számára, hisz több mintegy évtizeden át szívvel-lélekkel dolgozott a malom érdekében. Puritánságát két irat őrzi, melyek arról tanúskodnak, hogy az építkezés alatt idegen cégek által neki juttatott províziót 1866-ban átadta a malomnak, 1870-ben pedig az ingyen iskolának juttatta (L. a 16. ábrát). Holott nem vetette fel a pénz és nagyon takarékosan éltek. Az 1869-ből fennmaradt, havonta összegezett táblázat őrizte meg a részletezett és még nagyon szerény háztartási költségeket (4. táblázat). Valójában nemcsak a biztos megélhetést, de a Gazdasági Tanintézet gépészeti karán betöltött tanári állást is maga után hagyta. Megbecsült neve volt a város polgársága körében, amiről két meghívó tanúskodik. Az egyikben az Egyháztanács ülésére hívják meg, a másikban a debreceni szabadelvű párt (Tisza-párt) választmányának gyűlésére kérik megjelenését. Debrecenben töltötte el boldog házasságának első éveit, itt született hat gyermeke, kik közül négyet csecsemő korában temetett el a Cegléd utcai temetőben. Az újjákezdésben egyetlen támasza Emma volt, aki tántoríthatatlanul bízott tehetségében és minden nehézséget magára vállalt, míg férje 1876—1881-ig úgyszólván állandóan úton volt. Szinte naponta jöttek-mentek a levelek, mindenről beszámoltak egymásnak. ,,A nap még sohasem nyugodott le, hogy neki ne írtam volna” olvashatjuk Pékár Imre 1876. 12. 21-én kelt nővéréhez szóló levelében. Emma nemcsak nagyon szép, de rendkívül művelt és tehetséges nő volt. Derűs lényéről, dallamos hangjáról, mesemondó készségéről Pékár Gyula életrajzában is megemlékezett Lázár Béla. Zenei hallásáról, zongorajátékáról legendákat őrzött meg a család. Kitűnően nevelte két fiát, de mindenben kikérte férje tanácsait és kívánságait a legapróbb részletekig teljesítette. 1876 tavaszán hagyta el Debrecent, hogy Pestre költözzék a Statio u. 36. sz. házba. A lakást Pékár Imre választotta számukra még elindulása előtt, de a költözés minden terhe Emmára hárult. Pékár Imre 1876-ban indult útnak, hogy értékesítse találmányát, nevet szerezzen külföldön és újból elhelyezkedjék. A fennmaradt levelezés szerint 533
