Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 6. Matematikusok, az oktatás, a gépészet és a villamos vontatás alkotói, kiváló lisztvegyészek (Budapest, 1986)
Pekár Zsuzsa - Pénzes István: Pekár Imre
mélyebben rejlő indítékok okozták. A fennmaradt levelezésből úgy tűnik, hogy Pékár Imre 9 évi külföldi tartózkodása után nem ismerte a Debrecenben uralkodó társadalmi rendszer szellemét. E társadalom gerincét szakmájukban kiváló kereskedő családok képezték. A 19. sz. elején nagy vagyonra szert tett kereskedők nem csak urai, de mecénasái voltak a városnak. Debrecen gazdasági és szellemi fellendülése nekik volt köszönhető. A 48-as forradalom után könynyű szerrel vásárolt földbirtokaik révén azonban nemcsak összeházasodtak a ,,gentry” osztállyal, hanem fényűző életformájukat is utánozták. Ezzel eltértek a hagyományos polgári magatartástól, nem tűrték az idegen elemeket és egymás közt házasodva szorosan összekapcsolódó rétegeket képeztek. Debrecen a kiváltságosok uralma alatt „állam volt az államban” .... Ma úgy tűnik, hogy a „debreceni társaság créme-jének” kapui nem nyíltak meg az idegenből jött házaspár előtt, mert a tényleges mecénások nevei nem szerepelnek Emma beszámolóiban. Igaz, hogy a még vagyontalan, kezdő mérnök nem is tudott volna lépést tartani Debrecen dúsgazdag kereskedőivel. Másrészt a rendkívül puritán Pékár Imre élete végéig irtózott az ún. „gentry” életmódtól és a fiait is a legkíméletlenebb szigorral próbálta a század végén ugyancsak feltörő pesti polgárság fényűző életmódjától visszatartani. Ma már nem lehet megállapítani, hogy a rozsnyói notabilitás és „GömöJ első honleányának” spártai szigorral nevelt, nagy tudású, világot járt, de kétségtelenül kritikus fia szép feleségével, aki a Pekárok, Petényiek és Gedulyak generációk által ápolt evangélikus püspöki kultúráját hozta magával, kerülte-e a mecénások társaságát, vagy pedig azok nem fogadták be a gömörieket ? Elképzelhető, hogy mint megrögzött lutheránusok, az egymással szembenálló „régi katholikus Debrecen” és a „kálvinista Róma” hívei között nem tudtak gyökeret ereszteni. A sértődöttség Pékár Imrében a debreceniekkel szemben élete végéig megmaradt. Holott tulajdonképpen karrierjét — tehetségén kívül — valóban Debrecennek köszönhette. Szabó Lajos ösztökélte őt arra, hogy Angliából hazatérjen, Csanak József késztette őt arra, hogy malomiparra specializálja magát. Mindkettőjük István malomban végzett munkájáról a legnagyobb elismeréssel emlékezik meg 1881-ben megjelent szakkönyvében. A Dragota családnál is szívesen fogadták mint nőtlen fiatalembert. Mégis a debreceni kereskedők együttes magatartása olyan kihívást jelentett számára, melyre mint becsvágyó és mindig a maximumra törekvő egyéniség egész életével felelt — és sohasem felejtett. Önérzetét különösen sértette az, hogy a malom igazgatósága nem értékelte vagy talán inkább lebecsülte a 12 év tapasztalatán épülő találmányát a „Pekár-féle lisztpróbát”, melyet a pesti malomipar és elsősorban a híres malomgép-feltaláló Haggenmacher Károly nemcsak azonnal átvett, de már 1875-ben kitűnő kritikával méltatott. A találmány 1876-ban Münchenben aranyérmet nyert, használatát az 1878. évi párizsi világkiállításon minden ország lisztjének vizsgálatára kötelezően előírták, szövegét 29 nyelvre lefordították és Pékár Imrét Légion d’honneur-rel jutalmazták. A „Pekározás” minden szaklexikonban szerepel, ma is tanítják és a gyakorlatban mais használják. Az 532
