Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 6. Matematikusok, az oktatás, a gépészet és a villamos vontatás alkotói, kiváló lisztvegyészek (Budapest, 1986)
Pekár Zsuzsa - Pénzes István: Pekár Imre
Ugyancsak a Mayer—Koncz-féle monográfiából tudjuk, hogy ebben az időszakban Pékár Imre és a malom igazgatótanácsa között nézeteltérések merültek fel. (1. függelék) minek következtében Sesztina Lajos vasnagykereskedő kilépett a választmányi tagok sorából. Sesztina Lajos a város egyik leggazdagabb, hangadó polgára volt és teljes súlyával részt vett a malom vezetésében. Távozása a „süllyedő hajóról” nyilván Pékár Imrével folytatott párharc következménye lehetett, legalábbis ez volt a látszat és indok a közvélemény felé. De kétségtelen tény, hogy ez az összetűzés döntő befolyást gyakorolt Pékár Imre életpályájának kialakulására. Az 1874 évben kimutatott nagy veszteség ürügyet szolgáltatott arra, hogy az István gőzmalom vezetőségét lemondásra késztessék, ami a mérleg bemutatása után meg is történt. Komlóssy Imre elnök helyét a visszatérő Sesztina Lajos foglalta el, a kényelmetlenné vált Pékár Imre műszaki igazgató szerződése lejárt, állását nem töltötték be, helyébe csak jólképzett gépészt alkalmaztak — ezzel utólag is körülhatárolva azt a feladatkört, melyet eredetileg elvártak tőle. A két évben egymásután, tehát 1874—75-ben kimutatott veszteség pedig alkalmat adott arra, hogy a debreceni kereskedők a vállalatot 1876-ban ügyes húzással újraszervezzék, a részvényeseket mintegy biztosítva arról, hogy új vezetőséggel15 és korszerűsítéssel ki fogják küszöbölni a múlt hibáit16. A budapesti konkurenciához viszonyítva — adott körülményei folytán —az „újászervezett” debreceni gőzmalomban nemcsak a műszakilag képzett, de a malomszakmában jártas vezető is hiányzott, aki végigjárta volna a szakma minden szintjét, önerőből küzdve fel magát, mint ahogy azt a ma is példaképp emlegetett Haggenmacher Henrik és Károly tették. De hiányzott a „malomalapító” terménykereskedők összeköttetése, üzleti szelleme, világpiaci jártassága és elsősorban mobil nagytőkéje is. A debreceni István gőzmalom elvi vezetésében tehát lényegileg nem történt váltoszás. Az új vezetőség kihasználva az 1876-ban kezdődő konjunktúrát, különféle újítások mellett valóban bevezette a hengerszékeket, 1878-ban pedig a Haggenmacher-féle daratisztítókkal szerelte fel a malmot. Ennek ellenére az elért eredmény nem felelt meg a várakozásoknak. Mayer Emil mint vezető igazgató ezt így fogalmazta meg utólag: „az üdvösnek ígérkező és később valóságban bevált reformok lassan illeszkedtek be a vállalat életébe” és ennek okait az István gőzmalom gátló „anyagi viszonyaiban” kereste [43. 23. p.]. Pékár Imre 1875 végén, családja 1876 tavaszán elhagyta Debrecent. De fennmaradt egy levele 1879. 04. 19-i keltezéssel, melyben rozsnyói rokonságának így számol be a malom eredményéről: „A debreceni malom igen nagyon lefelé megyen, ez évben, a melyben némely malom 100.— frt után 72.— frt-t keresett, ők 24.000 frt. veszteséget szenvedtek. Nem szívesen de lementem a közgyűlésre és ott még szomorúbb meggyőződésre jöttem. — Ama mintaszerű intézet kereskedelmileg és technikailag tönkre van téve és nem tudom mi lesz belőle.” Bosszúságában el is adta részvényeit és jelképesen csak egy db részvényt tartott meg. Feltehető, hogy az ellentéteket Pékár Imre és a debreceniek között sokkal 34* 531
