Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 6. Matematikusok, az oktatás, a gépészet és a villamos vontatás alkotói, kiváló lisztvegyészek (Budapest, 1986)
Dr. Kozák Imre: Sályi István
egy új hazai mechanikai szemléletért. Meg volt ugyanis győződve arról, hogy a mechanika általános törvényei és módszerei biztos támpontot és segédeszközt jelentenek a mérnöki munka szerteágazó és gyakran bonyolultnak tűnő feladatainak megoldásához. Egyúttal úgy vélte, hogy ennek érdekében a mechanikát a matematika rendelkezésre álló és adekvát eszközeivel, a vektor- és tenzorszámítás segítségével kell felépíteni. Saját munkáin kívül — fáradhatatlan segítsége révén — közvetlenül, vagy közvetve számos tanítványának, közeli és távolabbi munkatársának tudományos dolgozatában, a különböző szintű tudományos fokozatok elnyeréséért benyújtott értekezésében is megmutatkozott fenti szemlélete, de tükröződött a hazai gépészmérnöki oktatásban és a tudományos minősítési rendszerben is. 1958-ban hosszabb ideig beteg volt, majd 1961-ben egy másik baj támadta meg egészségét. Szervezete ellenállt a kórnak és továbbra is sokoldalú, jelentős erőfeszítéseket kívánó tevékenységet folytatott, élete hátralévő részében azonban állandó orvosi kezelésre szorult. Rektori tisztségéről történt leköszönése után nagyobb figyelmet és több energiát tudott fordítani a Mechanikai Tanszék munkájára. Mivel a mechanika műszaki egyetemi oktatása terén korábbi elveiből már sok mindent megvalósított (több jegyzetet írt és a Műszaki Mechanika I, A kinematika elemei című tankönyve is megjelent már 1960-ban), hozzáfogott most a mechanika oktatási feladatainak a legkisebb részleteket is figyelembe vevő gondos elemzéséhez, ennek alapján az oktatás mindennapi teendőinek javításához, az oktatás színvonalának és hatékonyságának fejlesztéséhez, a mechanika oktatási bázisának kiszélesítéséhez. Újult erővel kezdett neki ismét egyetemi tankönyvek és jegyzetek írásához. 1963-ban jelent meg a hegesztő szakmérnökök számára írt Mechanika című jegyzete, majd 1964-ben a Dinamika I. című egyetemi jegyzete. A Dinamika II. című, 1965-ben megjelent egyetemi jegyzetből két fejezetet írt meg személyesen, a többit — előadásai alapján — a tanszék munkatársai írták. A Műszaki Mechanika II., A dinamika elemei című tankönyve 1966-ban került a hallgatók és szakemberek kezébe. Nagy befolyással volt gondolkodására 1961-es angliai tanulmányútja, amelyen mint a Művelődési Minisztérium által kiküldött felsőoktatási küldöttség vezetője vett részt. A tapasztalatok alapján meghonosította a tanszéken az írásbeli vizsgáztatást, és külön előadásokat iktatott be az oktatás menetébe a tehetségesebbnek bizonyult hallgatók számára. A hallgatóság rendszeres munkájának elősegítése és ellenőrzése érdekében bevezette, hogy a hallgatók hetente pontozással értékelt, önállóan megoldott feladatokat kaptak egy-egy gyakorlati óra keretében. Más országok, elsősorban az NDK és a Szovjetunió műszaki egyetemeinek példáját követve kezdeményezte és megszervezte az alkalmazott mechanikai ágazat oktatását. Ezzel kettős célt akart elérni. Egyrészt lehetőséget akart biztosítani a tehetséges hallgatók számára, hogy a mechanika, és a matema421
