Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 6. Matematikusok, az oktatás, a gépészet és a villamos vontatás alkotói, kiváló lisztvegyészek (Budapest, 1986)

Dr. Romvári Pál - Dr. Béres Lajos: Zorkóczy Béla

Kiváló oktatói tulajdonságai akkor váltak közismertté, amikor Miskolcon, a Nehézipari Műszaki Egyetem Mechanikai Technológiai Tanszékére nevezték ki. Előadása élmény volt. Nem véletlen, hogy a külföldi hegesztési konferenci­ákra is sűrűn meghívták; érdekes előadásmódja mindig lebilincselte hallgatóit. Több kitüntetést kapott. Ezekre — főleg a Kossuth-díjra — nagyon büszke volt; meggyőződése szerint ez a kitüntetés személyén keresztül az egész ma­gyar hegesztőtársadalomnak szólt. Beszélgetéseken többször kérdezték óriási munkabírása felől. „Azokhoz a szerencsés emberekhez tartozom, akiknek szenvedélye, hobbija az a munka, amelyet beosztásánál fogva végez. A kíváncsiság, a tudni vágyás és az oktatás szeretete hajt. Édesanyám is tanítónő volt, s már őt is megbabonázta a gyere­kek tudásvágytól égő szeme. Én is úgy éreztem, hogy egy oktató élete annál gazdagabb, minél többet ad'’. Tiszteletbeli doktorrá avatásának indoklásában többek között ez áll: ,, . . . egyike azoknak, akik leghaladóbban tudták megvalósítani az oktatásban az elmélet és a gyakorlat, ill. a nevelés és a tanítás egységét”. Házánk felszabadulásának tízéves jubileumán elhangzott beszédében hang­súlyozta, hogy „olyan szocialista mérnököket kell nevelnünk, akiket politikai öntudata, hazafias érzése, hivatásszeretete és szaktudása alkalmassá és ké­pessé tesz arra, hogy ötletes, új konstrukciók kidolgozásával, új, korszerű el­járásokkal tovább növeljék gépgyártásunk minőségi színvonalát népünk szebb, boldogabb jövőjének biztosítására!” Élete végén, 1974-ben, amikor átveszi Miskolcon az egyetem díszdoktori ok­levelét, mintegy a jövő nemzedékének a következőket mondotta: ,,Szinte nincs olyan fontos vagy forradalmasító műszaki, mérnöki alkotás, melynek kidolgozásában magyar szakember ne vett volna részt. A magyar géniusz kimeríthetetlenül gazdag. Úgy vélem, ez mindenkit kötelez. Ápoljátok és műveljé­tek ezt a szép hagyományt, legyetek azon, hogy műszaki alkotásaitok által életünk még könnyebbé, szebbé váljon ...” Családi élete harmonikus volt. Tanszéki munkatársa húgát, Szalóki Blankát 1927-ben vette feleségül. Levente nevű fia 1934-ben született, aki okleveles villamosmérnök, s jelenleg az NSZK-ban él. Felesége súlyos betegségben 1940-ben meghalt. 1942-ben újra nősült; második felesége a finn származású Franssila Éva 5 évvel élte túl férjét. Második házasságából 1943-ban született leánya — férjezett Kovács Ist­­vánné — oki. vegyészmérnök, a BME kutatója. Zorkóczy Béla 1975. november 18-án hunyt el, hamvai a Farkasréti Temető 35. sz. parcellájában (1 sor 183 szám) nyugszanak (13. ábra). 392

Next

/
Thumbnails
Contents