Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 6. Matematikusok, az oktatás, a gépészet és a villamos vontatás alkotói, kiváló lisztvegyészek (Budapest, 1986)

Dr. Romvári Pál - Dr. Béres Lajos: Zorkóczy Béla

Ezzel a tevékenységével párhuzamosan az Iparügyi Minisztérium mellett működő Vas- és Acélipari Anyaggazdálkodási Szakbizottság tagja több éven át, s a magyar ipari fejlesztéséért 1943-ban a Signum Laudis kitüntetés bronz fokozatát kapta.

Budapest felszabadulása után a III. Ukrán Front szakértőjeként a Csonka Gépgyárban dolgozik, ahol a szovjet katonai gépkocsikhoz szükséges könnyűfémdugattyú-gyártást szervezi meg. Tevékenységét a Front parancsnoksága megbecsülte és lehetővé tette számára azt, hogy a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen (ma: Budapesti Műszaki Egyetem) meginduló oktatásban részt vehessen. A Mechanikai technológia c. tárgy előadásait tartja nagy örömmel öt hónapon át helyettes tanárként egy új gépészmérnök-generációnak, akiknek új, az ipari gyakorlatban kipróbált metallográfiái ismereteket igyekszik oktatni.

Időközben a Csonka Gépgyárban lejár megbízatása és hazaérkezik Dr. Gillemot László, akkor egyetemi adjunktus is a hadifogságból. Lemondva helyettes tanári megbízatásáról, a Magyar Általános Gyufaipari Rt. központi műszaki igazgatója lesz, s 1946-ban Svájcban és Olaszországban, 1947-ben pedig Svédországban jár üzleti és kereskedelmi úton. Új munkahelyén a Rejtő professzor mellett megtanult faipari ismereteit a tömeggyártásban hasznosíthatta.

Az 1949-ben alakult Nehézipari Műszaki Egyetem meghívására — és jó ismerősének, Sályi István professzornak rábeszélésére — ideiglenesen beleegyezik abba, hogy az 1949/50. tanév első félévében a Mechanikai technológia c. tárgy előadásait megtartsa, de akkor már előrehaladott tárgyalásokat folytat a Vasipari Kutató Intézettel, ahol a Hegesztési Osztály vezetését kívánták rábízni. E tárgyalások eredményeként még a tavasz folyamán állást változtat és örömmel foglalja el új munkahelyét, ahonnan hetenként 2—3 napra Miskolcra utazik.

Idézzünk itt visszaemlékezéseiből szószerint erről az időről részletet [2]:

,,A Mechanikai Technológiai Tanszék szervezése úgy kezdődött, hogy 1950 januárjában Dr. Sályi István telefonon felkért, hogy vállaljam el a Szerkezeti anyagok technológiájának előadásait az alakulóban levő miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen mint meghívott előadó.

Akkor még a Magyar Általános Gyufaipari Központ igazgatója voltam. Régi jó barátom és évfolyamtársam kérésére vállaltam el az első év második félévére az előadásokat, de őszintén megmondtam, hogy csak erre az egy félévre, mert már akkor a Vasipari Kutató Intézet felé orientálódtam.

Első előadásomat 1950. február 18-án tartottam. Felejthetetlen élmény volt számomra ez a nap: az egyetemi oktatás megindításához ideiglenesen rendelkezésre bocsátott mai Földes Ferenc gimnázium tornatermébe zsúfolt mintegy 400 gépészmérnök hallgató, akik feszült figyelemmel hallgatták az új tanárnak az új tantárgyról szóló első előadását. Az a 400 fiatal szempár megbabonázott engem! Akkor még nem tudtam, hogy a ,,mi egyetemünk” első gépészmérnök

372