Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 6. Matematikusok, az oktatás, a gépészet és a villamos vontatás alkotói, kiváló lisztvegyészek (Budapest, 1986)
Korbuly Pál: Korbuly János
IV. A traktorok, a dömperek és a szénfejtők Január végén jelentkezett Csepelen munkára. A gyár szovjet parancsnoka, Kramszkoj őrnagy, — aki akkor már személyét illetően a szükséges információk birtokában volt — fogadta és haladéktalanul megbízta a gyár műszaki igazgatói beosztásával [2], [7]. Budán még tartott a harc, amikor Csepelen már dolgozott a csekély számú, megmaradt szerszámgép. Korbuly János és munkatársai bizonyították jó szervezőképességüket: az erőforrás eleinte a megmaradt néhány V2 típusú mezőgazdasági traktor szíjtárcsája volt. Márciusban szerencsésen előkerültek a bénításkor leszerelt turbinaalkatrészek, a regulátort össze lehetett szerelni. A kazánházat sikerült megfelelő javítások után felfűteni eleinte a maradék szénkészlet igénybevételével, később a szomszédos Shell-művek területén található pakura felhasználásával. Ennek fogadására a megfelelő átalakításokat sikerült végrehajtani. A szerkesztési irodán is megindult a munka. Itt egyrészt a termelés megindításához feltétlenül szükséges szerszámgép- és gépcsoport-átalakítások rajzai készültek, másrészt a szovjet hadsereg megrendelésére gyártandó nagymennyiségű járműalkatrész rajzainak honosítása volt a feladat. Csepel újra dugattyúkat, hajtórudakat, fogaskerekeket gyártott, a háború előtti mennyiség többszörösét. Ehhez természetesen szükség volt a melegüzemek — öntödék, kovácsműhelyek — termelésének megfelelő felfejlesztésére. A csőgyártás beindítása után, 1945 nyarán, a szovjet hadsereg jelentkezett mint felhasználó és a déli összekötő vasúti híd rekonstrukciójához szükséges nagyméretű csöveket megrendelte. A fejlődő gyár a jó munka és a jó szervezés következtében a csövek szállítását a kitűzött határidő előtt teljesítette. Korbuly János 1946 március 6-án vált meg közel 30 esztendős munkahelyétől. Az éleződő politikai harcok következtében lehetetlenné vált, hogy a hatalmas gyár műszaki igazgatója olyan ember legyen, aki az előző társadalmi rendszerben is ezt a funkciót töltötte be [2]. Csepelről történt eltávolítása után Vas Zoltán, az akkori Tervhivatal elnöke úgy határozott, hogy a kispesti Hofherr—Schrantz traktorgyár főmérnöki teendőivel bízza meg és ez volt alapjában Korbuly János életében az a fordulópont, amikor a járműgyártással kapcsolatos tevékenysége második szakaszához érkezett. A program már nem katonai, hanem polgári volt, de a cél akkor is jó terepjáró képességű különleges járművek tervezése maradt. így született meg irányításával 1949-ben a DB— 50 típusú gumikerekes traktor, amelynek erőforrása a Csepel Autógyárban Steyr-licenc alapján gyártott 4 hengeres, 50 LE-s (37 kW) Diesel-motor volt [12]. A hajtóművet Kispesten konstruálták, 6 fokozatú mechanikus sebességváltójához a Csepel tehergépkocsi differenciálműve csatlakozott és a nyomatékok helyes kialakítása érdekében a hátsó hídban bolygóműves áttétel került alkalmazásra. E koncepció szakítást jelentett az addig gyártott izzófejes, ,,vaskerekű” traktorokkal és alapját képezte a gyár későbbi traktor- és erőgépgyár-285
