Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 6. Matematikusok, az oktatás, a gépészet és a villamos vontatás alkotói, kiváló lisztvegyészek (Budapest, 1986)
Dr. Terplán Zénó: Pattantyús-Ábrahám Imre
tervezése, Vaskémlészettan, Tüzeléstan, Nemzetgazdaságtan, Magán-, kereskedelmi és váltójog, Bánya- és vízjog, Számviteltan, Közegészségtan, Kalorimetriai gyakorlat. Pattantyús-Ábrahám Imre oklevele kitűnő minősítésű volt (2. ábra). Államvizsga-tárgyai: Vaskohászattan, Vaskohók tervezése, Öntészet, Tüzeléstan, Vaskémlészet, Középítészet, Vasgyári gépek. A vaskohómérnöki oklevelet 1917. márc. 12-én Kő vési Antal rektor és Láng Károly, a szakosztály főnöke írta alá. A kohómémöki szakmára való elhivatottságát tükrözi, hogy minden nyári szünidőben 2—2 hónapos gyakorlaton vett részt a diósgyőri, az ózdi és a zólyombrezói vasgyárakban. Oklevelének megszerzése előtt — az akkori előírásoknak megfelelően — gyakorlati két évet kellett teljesítenie. Az abszolutórium után tehát 1913-ban a gölnicbányai állami szakiskola oktatójaként kezdte meg állami szolgálatát, amelyet az első világháborús katonai szolgálat — mint már szó volt róla — megszakított, de a gölnicbányai státusz 1918-ig megmaradt. Ezt követte 1919-ben a pár hónapos kassai tanári állás az állami felsőipariskolában, majd a Sopronba költözés és az adjunktusi állás. 2. Pattantyús-Ábrahám Imre soproni évei (1919—34) Az iskolai, főiskolai évei, első állásai tehát nem voltak zavartalanok. Mint annyi kor- és sorstársa életébe, az övébe is „beleszólt” az első világháború. Két évvel eltolódott a kohómérnöki oklevél megszerzése, a nősülés időpontja pedig pár hónappal még tovább, hiszen a visszaemlékezések szerint már I. éves főiskolai hallgatóként elhatározta, hogy a Selmecbányái Szentháromság téren szemközt lakó, akkor még egészen kislányt fogja feleségül venni (1) (3. ábra). A házasság feltétele pedig az oklevél megszerzése volt. A külső körülmények még gyakran hozták nehéz helyzetbe Pattantyús-Ábrahám Imrét élete folyamán. Aktív mérnöki munkásságát városok szerint lehet szétválasztani, s így beszélhetünk a soproni (1919—34), a budapesti (1934—41), a győri (1941—51) és a miskolci (1951—56) évekről. 1919 áprilisában tehát a Magyar Tanácsköztársaság Pénzügyi Népbiztossága a soproni Bányászati és Erdészeti Főiskola Fizika-Elektrotechnikai Tanszékére nevezte ki adjunktussá Boleman Géza professzor mellé. Már a második tanévben Láng Károly professzort helyettesítette, és önállóan oktatta a következő gépészeti jellegű tantárgyakat: a Gépelemek ill. Kalorikus gépek címűeket. 1924-től a Kohógéptani Tanszék vezetője és főiskolai rendkívüli, 1927-től rendes tanár. Ekkor a Kohógéptan, a Kalorikus és hidrogépek c. tantárgyakat tanította, és vezette a főiskola gép- és asztalosműhelyét. 1931-től pedig a Kohómémöki Osztály dékánja lett. Erről a másfél évtizedről több visszaemlékezés is idézhető. Először Edit lánya „Emlékeim apámról” c. írásából (1) közülünk néhány gondolatot: 233
