Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 6. Matematikusok, az oktatás, a gépészet és a villamos vontatás alkotói, kiváló lisztvegyészek (Budapest, 1986)
Dr. Szénássy Barna: Bolyai Farkas
majd az ennek anyagát kiegészítő, 1808-ban küldött kézírásos értekezése nem hozott számára sikert. Az első tanulmány hiányosságára Gauss levélben hamarosan rámutatott, a másodikra nem érkezett Göttingenből válasz. A sikertelenség visszahúzódóvá tette Bolyai Farkast, fokozatosan elvesztette az euklideszi párhuzamossági axióma bebizonyíthatóságába vetett hitét, és tudását a legkülönfélébb területeken iparkodott kamatoztatni. Sokoldalú érdeklődése ezt lehetővé, szűkös anyagi helyzete pedig szükségessé tette. Volt idő, amikor még a.kollégium korcsmajogát is bérelte — nem sok sikerrel. A szellemileg polihisztor, a manuálisan ezermester tanár a legkülönfélébb területekre kalandozott, miközben a matematikát csupán egy vonzó menedékhelynek tekintette, ahová minduntalan visszatért. János egy későbbi írásában ígv emlékezett vissza apja sokoldalúságára (idézve pl. [8] 33. o.): ,,Pomológus, kertész, erdősz, borgazda, bororvos, betegeket elektrizáló s általában doctor is olyan nagy, hogy a rendes doctorokat elhagyva, számosán is sikerrel hozzá folyamodtak. Egy szóval belőle csaknem minden kitelt volna, ha idejét, erejét, kedvét, tüzét célszerűbben használta . . . volna.” Elméletileg is alátámasztott, nagy gonddal nevelte már gyermekkorában is éles logikai készséget eláruló fiát. Le kell szögeznünk, hogy Bolyai Jánost az apa vezette be az euklideszi geometriának a párhuzamos egyenesek kérdésével kapcsolatos problémakörébe, és ugyancsak ő vértezte fel azokkal a mély gondolatokkal, amelyek főleg a matematikában megkövetelt szigorú bizonyítási eljárásokra és az akkor még kezdeti állapotban lévő matematikai logikára vonatkoztak. Bolyai Farkas érdeklődését a múlt század második évtizedében a szépirodalom és a külföldön kiadott művek magyar nyelvre történő fordítása kötötte le. Verseket is írt, sajnos ezeket életének egy elkeseredett órájában elégette. Költeményeinek hamuvá vált maradványait csupán egy kis urna őrzi a marosvásárhelyi Bolyai Múzeumban. A Kolozsváron megjelenő „Erdélyi Múzeum” című folyóirat 1814-ben pályázatot írt ki történelmi tárgyú drámákra. Erre hamarosan — rövid időközökben — Bolyai Farkas is beküldött három művet név nélkül, majd ezeket még kettővel megtoldva 1817-ben ,,Öt szomorú játék” címen ki is nyomatta. Néhány elismerő kritikai szón kívül műveivel sikert nem ért el, pályadíjban nem részesült. ,, . . . sem bér, sem borostyán” — írta ekkor (1818) egyik kolozsvári barátjának, Bodor Pálnak. 1816-ban válaszút elé került az apa és a fiú. Közeledvén János érettségi vizsgálata, fölvetődött a kérdés, hogy mi legyen a folytatás. Mindketten legelőnyösebbnek úgy látták, ha János Gausshoz megy Göttingenbe, a matematikában való továbbképzés céljából. Az e kéréssel Gausshoz írott levélre azonban nem érkezett válasz. Végül is hosszú tépelődés után a döntés a bécsi Hadmérnöki 2* 19
