Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 6. Matematikusok, az oktatás, a gépészet és a villamos vontatás alkotói, kiváló lisztvegyészek (Budapest, 1986)
Dr. Horváth Tibor - Góhér Mihály: Verebély László
f A hazai villámkutatást abban az irányban is tovább kívánta fejleszteni, hogy milyenek a hazai zivatarok és villámok jellemző adatai. A zivatarok tulajdonságainak megismerésére megszervezte, főleg az áramszolgáltató vállalatok körzetszerelőire támaszkodva a rendszeres adatgyűjtést. Ennek kétéves tapasztalatairól a Magyar Tudományos Akadémia által szervezett előadáson számolt be 1956-ban. Ugyanakkor ismertette a hazai villámok áramerősség-mérésének eredményeit. Ezek az uppsalai Norinder professzortól beszerzett mágnespálcákon alapultak, amelyeket távvezetéki oszlopokon, tornyok és gyárkémények villámhárító levezetői mellett és túlfeszültség-levezetők földelésénél helyeztek el. Űjabb hasonló adatok ma sem állnak rendelkezésünkre. Verebély villámvédelmi módszere alapján tervezték a felszabadulás után a távvezetékek legnagyobb részét. Laboratóriumi modellkísérleten a főváros képviselői előtt mutatták be, hogy a gellérthegyi szabadságszobor bronzalakjait érő villámcsapás súlyos sérülést okozhat a talapzaton, ezért Verebély tanácsára a szobrokat a Dunáig lefutó földelővel látták el. A laboratóriumban kísérletek folytak a faoszlopok keresztkarjának szigetelőképességére vonatkozóan is. Verebély vezetése alatt indultak kísérletek a Mátravidéki és a Berentei Erőmű szennyezett szigetelőivel, V alakban elhelyezett szigetelőláncokkal és ott végezték hazai transzformátoron az első lökőfeszültségi vizsgálatokat. Később ezeket jobban felszerelt kutatóintézeti laboratóriumok folytatták. 215 13. ábra A villámhárító vezetők védett terének szerkesztése Verebély szerint (1948)
