Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 6. Matematikusok, az oktatás, a gépészet és a villamos vontatás alkotói, kiváló lisztvegyészek (Budapest, 1986)
Dr. Horváth Tibor - Góhér Mihály: Verebély László
VII. A sokoldalú tudós Verebély a munkájának súlypontját képező országos villamosítás és az egyetemi tanári működés mellett a tudomány sok más, nem is műszaki témájával is foglalkozott. Ezek közül különösen a tudomány és technika történetére valamint a villámkutatásra vonatkozó munkáját emeljük ki. A tudomány és technika története iránti érdeklődését mutatja az, hogy Villamos Erőátvitel című könyvének I. kötetében általában az elektrotechnika és atomfizika, II. kötetében pedig a villamosenergia-átvitel fejlődését írta le bevezetésként. Csonkán maradt Villamos Vasutak című könyvének első kötetében a bevezető a villamos motorok és a villamos vasutak fejlődését foglalja össze. Ezzel a történeti bevezetéssel azt is hangsúlyozta, hogy milyen fontosnak tartja a tudomány fejlődésének ismeretét az ifjúság nevelése szempontjából. Jedlik Ányos munkájának felkutatásával és széles körű megismertetésével aktív tudománytörténeti kutatómunkát is végzett. Jedlik kis készülékei ugyanis különböző iskolák szertárában porosodtak és alkotójuk halála (1895) óta nem sok figyelmet fordítottak rájuk. Verebély 1929—1930-ban megvizsgálta a Győri Szt. Benedekrendi Gimnázium szertárában, valamint Pannonhalmán található, Jedliktől származó, villany delejes horgonyokat és a rájuk vonatkozó dokumentumokat, és megállapította a legkorábbi kis készülékek bizonyítható készítési időpontját. Tanulmányozta a külföldön készült hasonló eszközöket és megállapította Jedlik elsőbbségét a tisztán elektromágneses (állandó mágnes nélküli) elven működő, folyamatosan forgómozgást végző készülék megalkotásában. Ezek a Jedlik győri működése alatt, 1830 előtt, készült eszközök legalább négy évvel megelőzték Ritchie még állandó mágnest tartalmazó ill. Davenport és Jacobi tisztán elektromágneses forgó készülékeit. A higany vályús kommutátort szintén Jedlik alkalmazta először. A Budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen levő Jedlik-féle egy sarki villámindítónak két példányban elkészíttette a pontos másolatát és egyik példányát elküldte a müncheni Deutsches Múseumnak, ahol az hosszú ideig Werner Siemens első dinamója mellett, mint annak egyik előfutára volt kiállítva. A dokumentumok alapján egyértelműen bizonyította, hogy az általában ,,Jedlik-dinamó” néven ismert egysarki villamindító hiteles adatok szerint 1861-ben már készen volt és Jedlik sajátkezű leírásában benne van az öngerjesztés elve. A kis készülék alkalmas volt az öngerjesztés bemutatására is, ipari értelemben azonban nem tekinthető dinamónak. A felfedezés lényege az öngerjesztés elve! Jedlik Ányos két úttörő munkájára vonatkozó kutatásait Verebély magyarul, angolul és németül tette közzé, hogy a felfedezések elsőségét külföldön is elismertesse. Másik jelentős technikatörténeti munkája Kandó Kálmán alkotó munkásságának feltárása és megismertetése. Verebély összegyűjtötte és feldolgozta az olaszországi háromfázisú vasút villamosítás történetét a Valtellina vonalon kezdett úttörő munkától az első világháborúig, amikor Kandó legtökéleteseb-212
