Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 6. Matematikusok, az oktatás, a gépészet és a villamos vontatás alkotói, kiváló lisztvegyészek (Budapest, 1986)
Dr. Horváth Tibor - Góhér Mihály: Verebély László
sukra. Az angol ajánlat és kölcsön elfogadása után 1927-ben egyik előadásának zárómondatai jól megvilágítják érveinek igazát és súlyát. „Nem vitatkozom azzal az állítással, hogy néhány esztendő múlva a pénzpiac és a gazdasági viszonyok javulása valószínűleg megengedné, hogy az egész szóban forgó munkát teljesen önerőnkből végezzük el és így megmentsük a magyar ipar számára még azt az említett 16%-ot is, amelyet most a külföldre vagyunk kénytelenek kiengedni. Ez lehet igaz, de reményekből megélni nem lehet. Egészen eltekintve attól, hogy a főváros áramellátásának racionalizálása és az országos keretekbe való beilleszkedése nem tűr halasztást, a magyar munkásnak és a magyar iparnak nem évek múlva, hanem most a depresszió idején kell foglalkoztatás. Kétszeresen segít, aki azonnal segít! És ha e segítséggel, amely elvégre is 45—50 millió pengő értékű munkára ad alkalmat, e szegény csonka ország tengődő gazdasági életébe, a mostani válságos időkben, minden eddigit felülmúló lendületet hozunk, olyas valamit cselekedtünk, amiért ország-világ előtt nyugodtan vállalhatjuk a felelősséget ...” A munkaalkalmak teremtését egyébként mindig a villamosítási munkálatok egyik fontos tényezőjének tekintette és több nyilatkozatában visszatért rá. Az erőmű építésére vonatkozó bírálatokkal kapcsolatban hangsúlyozta, hogy ,, . . . legyen tárgyilagos és megértő s tartsa mindig szem előtt, hogy valamit nem megcsinálni, elhalasztani vagy elgáncsolni igen könnyű, de összehozni vagy megalkotni nehéz.” Yerebélv vállalta a nehézségeket és szervezőkészségének jelentős része volt abban, hogy az 1927. decemberében megkötött szerződéstől az 1930. június 28-i üzembe helyezés között eltelt alig több, mint 900 nap alatt az erőmű felépült és működni kezdett. Ehhez valóban amerikai tempó kellett, mint ahogy az egyik korabeli újságcikk írta. A Bánhidai Eőmű tervezését dicsérik a hozzá kapcsolódó szociális létesítmények is, különösen a ma is kertvárosnak nevezhező lakótelep. Erről külön is elismeréssel szóltak az erőmű hazai és külföldi látogatói egyaránt. Méltóbb helyet nem is lehetett volna találni a 7. ábrán látható szobornak (Bondor István szobrászművész alkotása), amit Verebély születésének századik évfordulóján állított Tatabánya városa, mint e lakótelep egyik szép terét. V. A vasútvillamosítás Verebély már rövid olaszországi tartózkodása alatt foglalkozott, Kandó Kálmán oldalán, villamos vasutak tervezésével és építésével. Amikor 1918-ban hazatért Budapestre, a MÁV elnöke Kandó javaslatára bízta meg a Vasútvillamosítási Osztály vezetésével. Verebély és Kandó együttműködése ezután különösen gyümölcsözővé vált. Különböző egyéniségük jól kiegészítette egymást. Kandó, a zseniális konstruktőr, mindig a műszaki megoldásokat kereste, de 200
